„Jézus nem mentegeti e megvádoltak bűneit, de rámutat bűnbánatukra és hitükre. Megsebzett kezét az Atya és a szent angyalok előtt felemelve ezekkel a szavakkal kér bocsánatot számukra: név szerint ismerem őket, markaimba metszettem őket. ťIsten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted Te megŤ (Zsolt 51:19)! Népe vádlójának pedig ezt mondja: ťDorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja JeruzsálemetŤ (Zak 3:2)” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 417. o.).

„Az Úr nevét vallókat alázatra és mélységes önvizsgálatra késztesse az, hogy Isten népe szennyes ruhában ábrázolva áll előtte. Akik az igazságnak engedelmeskedve valóban megtisztítják a szívüket, a legnagyobb alázattal gondolnak önmagukra. Minél világosabban látják Krisztus szeplőtelen jellemét, annál erősebben vágynak arra, hogy az Ő képéhez hasonuljanak, és annál kevésbé látják tisztának és szentnek önmagukat. Bűnösségünk tudatában azonban Krisztusra kell hagyatkoznunk, aki megigazít, megszentel és megvált bennünket. Nem cáfolhatjuk Sátán ellenünk felhozott vádjait, egyedül Krisztus könyöröghet eredményesen értünk. El tudja hallgattatni a vádolót érveivel, amelyek nem a mi érdemeinken, hanem az övén alapulnak” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 471-472. o.).

„Most van a nagy engesztelési nap. Az Úr azt kívánta, hogy míg a jelképes szolgálat főpapja Izraelért engesztelést végez, az egész Izrael bűnbánattal és alázattal sanyargassa meg lelkét előtte, hogy ki ne ťirtassék… az ő népe közülŤ. Annak pedig, aki azt akarja, hogy neve bennmaradjon az élet könyvében, most e rövid kegyelmi idő alatt kell bűnbánó szívvel és őszinte megtéréssel megsanyargatnia lelkét Isten előtt” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 421. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Milyen érzéseket ébreszt bennünk az, hogy Jézus értünk emeli fel megsebzett kezét az Atya előtt? Miért ez az egyetlen reményünk az ítéletben?

2) Az engesztelési nap idején élünk. Az engesztelés Isten munkája, így menti meg az elveszett bűnösöket. Miért jó hír ez számunkra?

3) Térjünk még vissza Ellen White gondolatához: „egyedül Krisztus könyöröghet eredményesen értünk. El tudja hallgattatni a vádolót érveivel, amelyek nem a mi érdemeinken, hanem az övén alapulnak.” Hogyan lehet ez a reménység valóban a miénk?