Nagyanyád csak levelet vár.

Kevéssel beéri, kevéssel.

És annyi titkos könnyet hullat,

ha napok múlnak, s írni késel.

Tipegő kisgyerek korodban

te mennyi kéréssel zaklattad!

Sietős dolgát hányszor hagyta

napjában félbe temiattad!

Kenyeret szelt, puha-fehéret…

kis karcolást csókkal hegesztett…

virrasztott lázas éjszakákon…

Most haja fehér, keze reszket,

s levelet vár: simogatását

néhány gyermeki, meleg szónak.

Ó, írj! Amit ma még megírhatsz,

Vigyázz, megírhatod-e holnap!