SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltárok 27:14; 92; 126; 131; Máté 18:3;

Márk 16:1-8; Róma 8:18-25; 2Péter 1:19

„Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék a szíved és várjad az Urat” (Zsolt 27:14).

Elérkeztünk A zsoltárok könyvéről szóló negyedévi tanulmány utolsó hetéhez. Lelki utazásunk során érintettük a fenséges Teremtő, Király és Bíró tiszteletét, az isteni szabadítás, bűnbocsánat és üdvösség örömét, de nagy fájdalom és szomorúság alkalmait, valamint Isten örök jelenlétének dicsőséges ígéreteit is, mint ahogyan az Úr véget nem érő imádatának várását. Az utunk azonban még folytatódik, az Úr eljövetelének reményében élünk, ugyanis akkor teljesedik be Isten utáni vágyakozásunk. A zsoltárok könyvéből kiemelt záró gondolat tehát legyen az, hogy „Várjad az Urat”!

Az Úr várása nem semmittevéssel, elkeseredve töltött idő, hanem hittel és bizalommal teljes cselekvés, amikor tettekben mutatkozik meg a hit és a bizalom. A ragyogó hajnal reményével űzi el az éjszaka sötétségét (Zsolt 30:6; 143:8). Szívünk megerősödik, ahogy megújul bennünk a remény és a béke. Arra sarkall, hogy keményebben dolgozzunk, a bőséges aratás kévéit gyűjtsük be az Úr misszióterületeiről (Zsolt 126:6; Mt 9:36-38). Nem fogunk megszégyenülni, ha az Úrra várunk, gazdag jutalmat nyerünk, mert hűséges az Úr minden ígéretéhez (Zsolt 37:7-11, 18, 34; 71:1; 119:137-138).