SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltárok 22:2; 69:2-4; 73:1-20; 77; 79:5-13;

88:4-13; 1Péter 1:17

„Hogyan énekelnénk az ÚR énekét idegen földön” (Zsolt 137:4, ÚRK)?

Nem is kell mélyre ásni A zsoltárok könyvében, hogy meglássuk: ezek az énekek nem tökéletes körülmények között hangzanak el, hanem a bűn, a gonoszság, a szenvedés és a halál világában. A rossz folyamatosan veszélyezteti a mindenható Úr és igazságos törvényei által fenntartott stabil teremtettséget. Amint egyre jobban megmérgezi a bűn a világot, Isten népe számára az mindinkább „idegen földdé” lesz. Ez okoz problémát a zsoltárosnak. Hogyan lehet tehát hittel élni idegen földön?

Amint már láttuk, a zsoltárosok elismerik Isten legfőbb uralmát, erejét, valamint azt is, hogy döntései igazságosak. Tudják, hogy Ő az örök menedék és segítség a nehéz időkben, aki soha nem hagy el. Éppen ezért időnként összezavarodnak (ugyan ki ne tenné?) Isten látszólagos távolléte miatt, amikor tapasztalják a mindenható, jó Úrral szembeszegülő gonoszság virágzását. A Zsoltárok imáinak paradox jellegét mutatja az is, ahogyan az írók Isten látszólagos hallgatását fogadják, vagyis reagálnak az Úr vélt távoliságára, mint ahogy jelenlétére is.