SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETITANULMÁNYUNK: Lukács 11:23; 1Timótheus 2:4; 1Péter 2:9;

Jelenések 1:1-7; 14:6-12; 21:1-4

„Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyennek kell lennetek nektek szent életben és kegyességben, akik várjátok és siettetnétek az Isten napjának eljövetelét, amikor az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak” (2Pt 3:11-12, ÚRK)!

A jelenések könyve a vég jeleneteit ábrázolja. Központi üzenete a Krisztus és Sátán közötti kozmikus konfliktus. Sátán elvesztette törvényes hatalmát a föld felett, és most azokat üldözi, akik hűségesek maradtak Istenhez. A csúcspont Jézus visszatérése, amikor szabadulást hoz gyermekeinek, mind az élő igazaknak, mind azon hűségeseknek, akik Ádám és Éva bukása óta meghaltak. A könyv bemutatja Sátán és a gonoszok tűz általi elpusztítását és azt, ahogyan Jézus megalapítja örökkévaló királyságát az újjáteremtett földön.

A Jelenések tanulmányozói lelkesen kutatják és igyekeznek azonosítani a megjövendölt jeleket és eseményeket, amelyek jellemzik az egyháztörténelmet a Kr. u. 1. századtól napjainkig, az idők végezetéig, és ezt jól is teszik.

E negyedév utolsó anyagában ugyanakkor azt is látni fogjuk, hogy A jelenések könyve missziós irat, amelynek középpontjában a missziót végző Isten áll. Ő arra szólít minket, hogy a misszió egyháza legyünk. Elhívott, hogy a „jelenvaló igazságot” hirdessük a világnak, és ez mindaddig fennáll, amíg mindenki meg nem hozza a döntést Isten mellett vagy ellen.