„Minden háztartás, minden iskola, minden szülő, tanár és gyerek, akire Isten evangéliumának világossága ragyog, szembesül a kérdéssel, amit Eszternek is feltettek: ťKi tudja, vajon nem éppen ilyen időre jutottál-e királyi méltósághozŤ (Eszt 4:14, SZIT)” (Ellen G. White: Education. 263. o.)? „Eszter gyönyörű zsidó lány volt, Márdokeus unokahúga, akit a szülei halála után fogadott a házába a férfi, és úgy szerette, mintha saját lánya lenne. Isten fel tudta használni őt, hogy általa mentse meg a zsidó népet Perzsiában.” (Megjegyzés: ez a második szövegrész egy bevezető szöveg a Daughters of God c. írás 45. oldalán, amit nem Ellen White írt. A következő viszont tőle származik.)

„Az ősi időkben az Úr csodálatos módon cselekedett Istennek szentelt életű nőkön keresztül, akik összefogtak az Ő művében a képviselőiként kiválasztott a férfiakkal. Nagy és döntő győzelmek kivívására használt fel nőket. Vészterhes időkben nem egyszer előre állította őket, és rajtuk keresztül sok élet megmentésén munkálkodott. Eszter királyné révén az Úr hatalmas szabadulást hozott népe számára. Amikor úgy tűnt, hogy semmilyen erő nem tudja megmenteni őket, Eszter és a vele kapcsolatban álló nők böjtöléssel, imádsággal és gyors cselekvéssel kezelték a problémát, és szabadulást hoztak népüknek… A nők Isten ügyével kapcsolatos munkájának tanulmányozása az ószövetségi időkben olyan tanulságokra tanít minket, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy a mai munkában szembenézzünk a vészhelyzetekkel. Lehet, hogy mi nem kerülünk olyan kritikus és egyedi helyzetbe, mint Isten népe Eszter korában, de gyakran a megtért nők szerényebb pozíciókban is fontos szerepet tölthetnek be. Ezt sokan megtették régen, és még mindig készek megtenni” (Ellen G. White: Daughters of God. 45-46. o.).

1. Eszter könyve hagy néhány megválaszolatlan kérdést, különösen Eszter szerepét illetően a király udvarában, annak ellenére, hogy királynéi rangra emelték. Hogyan egyeztethetjük össze ezeket a dolgokat a hitével? Egyáltalán össze lehet egyeztetni?

2. Eszter híres szavai: „És ha elveszek, hát elveszek” (Eszt 4:16, ÚRK) évezredeken át a halállal szembenéző hűség példáiként visszhangzanak. Hogyan tükrözik e szavak azt, amivel Isten népe az utolsó napokban fog szembesülni, amikor valósággá válnak a Jelenések 13. fejezetében leírtak?

3. A csoportban térjünk vissza a hétfői tanulmány végén szereplő kérdéshez azzal kapcsolatban, hogy időnként nem fedjük fel a hitünket! Előfordulhat ez velünk valaha?