Olvassuk el 1Móz 17:7, 26:3 és 28:15 verseit! Mi volt az Ábrahámnak és leszármazottainak tett ígéret középpontjában ezekben a versekben?

Az ótestamentumi beszámolókban Isten folyamatosan cselekszik, hogy elérje missziós céljait. Az özönvíz után Bábel népe elhatározta: egy helyre gyűlnek össze, hogy építsenek egy várost és tornyot, ami majd felér az egekig. Isten azonban közbelépett, összezavarta a nyelvüket és szétszórta őket az egész földön (1Móz 11:1-9). Később kibővítette misszióját, elhívta Ábrámot (aki aztán Ábrahám lett), hogy áldásainak csatornája legyen az egész föld számára (1Móz 12:1-3). A neki és leszármazottainak tett ígéretekből egy kiemelkedik. Isten többször is hangsúlyozta: „Istened legyek neked”; „Istenük leszek”; „én veled leszek”; „én veled vagyok” (lásd 1Móz 17:7-8; 26:3; 28:15, ÚRK).

Azután a történelem haladt tovább, József Egyiptomba került, mint eszköz Isten népének megváltására. Minden tapasztalatában – még a legnehezebb élethelyzetekben is – megerősít minket a Biblia, hogy „az ÚR Józseffel volt” (1Móz 39:2, 21, 23, ÚRK).

Generációkkal később, missziójának betöltéseként, Isten elküldte Mózest a fáraóhoz, hogy szabadítsa ki népét az egyiptomi rabszolgaságból. Előtte azt mondta neki: „Én veled leszek” (2Móz 3:12, ÚRK)!

Jahve időről időre kifejezte mély vágyakozását, hogy népével legyen. Olvassuk el 2Móz 29:43, 45 verseit! Mi volt az egyik fő célja az ószövetségi szentélynek? Isten elhatározta, hogy másféleképpen is a népével lesz. Megerősítette Mózesnek, hogy Izrael népe között akar lakni a szent sátorban. Az abban folyó, nagyon is céltudatosan megalkotott rendszer missziójának végső megoldására mutat: Jézus Krisztusra. „Az áldozati ajándékok és a zsidó papi rendszer célja az volt, hogy bemutassa Krisztus közbenjáró munkáját és halálát. Mindezeknek a ceremoniális cselekménynek nincs értelme, jelentése, csak akkor, ha Krisztushoz kapcsolódnak” (Ellen G. White: The Advent Review and Herald of the Sabbath. 1872. december 17.).

Hogyan tapasztaltad már Isten jelenlétét az életedben?