Szeretlek Gyermekem,

akkor is, amikor úgy érzed,

bogáncs vagy a virágok közt.

Akkor is, amikor már rózsának látod magad.

Szépnek talán, de nagyon tövisesnek.

De higgy nekem, ha azt mondom,

én valami sokkal szebbnek látlak.

Törékeny vagy és szépséges, mint egy orchidea.

De erős, mindenből tanuló, mindent túlélő,

alkalmazkodó és ha mosolyogsz,

sugárzóan ragyogó, az én örömemet árasztó,

mint a napraforgó vagy a pitypang.

Vagy mint a repce, amit annyira szeretsz.

Szeretlek. Hadd mondjam el,

hogy örömemet lelem benned.

Akár háborog a Balaton a lelkedben,

akár csendes.

Szeretlek.

Képtelen lennék nem szeretni téged.

Annyi csoda, annyi erő, annyi kitartás van benned.

Szeretlek, és tudd, ha a földön fekszel,

mert annyi a terhed,

hogy már meg sem próbálod felemelni,

Én ott fekszem veled.

Várok rád, hogy azt kérd Tőlem: Segíts!

Ha a magaslatokon jársz Nálam,

én ujjongok veled!

Ha a völgyben, ahol túl sok árnyék van,

szorítom a kezed. <3

Szeretlek.

Tudnod kell, hinned kell, akarom, hogy érezd.

Tudom, hogy úgy érzed, magadra hagyott a világ.

De tudod, valójában Velem hagytak téged.

Kettesben hagytak minket.

Én örülök,

mert végre beszélhetünk mindenről,

amiről előttük nem.

A szemedbe nézhetek,

és te a szemembe nézhetsz,

tudod, hogy csak a tiéd vagyok,

én tudom, hogy csak az enyém vagy,

és hogy csak a miénk ez a perc.

Átölelhetlek, a fejed a vállamra hajthatod,

és akkor rövid néhány percig

a bensőnkben hordjuk és megosztjuk

az örökkévalóságot. <3

Szeretlek: Isten