Az Efezusi levél 4. fejezetében Pál azt kéri a hívőktől, hogy egyes dolgokkal hagyjanak fel, másokat pedig mindenképpen tegyenek meg. Miket nevez meg?

A 4. fejezet azzal a felhívással kezdődik és végződik, hogy a gyülekezeti tagok gondoskodjanak egymásról (Ef 4:1-3, 32), közben pedig Pál erőteljesen érvel az egyház egységének támogatása mellet. Kezdésként hét „egy”-et sorol fel: egy a test, egy a Lélek, egy a reménység, egy az Úr (Jézus Krisztus), egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és az Atya (Ef 4:4-6). Ezek a lelki valóságok összekötnek minket, igazából egyek vagyunk. Bár az egység teológiai értelemben biztos, mégis keményen meg kell dolgoznunk érte. Tehát mindig igyekeznünk kell „megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékében” (Ef 4:3, ÚRK). Ezt úgy is megtehetjük, hogy tevékeny „részeivé” válunk Krisztus testének (Ef 4:7-16). Minden tag adománnyal bíró része a testnek, és hozzá kell járulnia az egész jólétéhez (Ef 4:7, 16). Az apostolok, próféták, evangélisták, lelkészek és tanítók szolgálata által mindenkinek gyarapodnia kell (Ef 4:11-12), egységesítő, összetartó szerepük van, mint az ínaknak, ínszalagoknak, hogy együtt nőjünk fel Krisztusban, aki a test Feje (Ef 4:13, 15).

Pál ugyanakkor azt is elmondta, hogy „többé ne legyünk kiskorúak, akiket ide-oda dobál és hajt bármiféle tanítás szele az emberek megtévesztése és a tévelygés ravaszsága és családsága által” (Ef 4:14, ÚRK). Szavai egyértelműen arra utalnak, hogy a korai egyházban belső küzdelmekhez vezetett bizonyos emberek megtévesztő tevékenysége. Az apostol tovább halad a végső kérése felé: „legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, és bocsássatok meg egymásnak” (Ef 4:32). Kéri a hívőket, tartózkodjanak korábbi keményszívűségüktől (Ef 4:17-24), illetve a haragtól és a durva beszédtől, és inkább úgy beszéljenek, hogy az egymás építésére szolgáljon, gyakorolják a kegyelmet (Ef 4:25-31). Könnyű az egységről szóló fejezetet olvasni akkor, amikor békesség van. Sokkal nehezebb – és fontosabb – akkor foglalkozni vele, amikor konfliktusba kerültünk! Gondolunk vajon arra, hogy ma is tapasztalnunk kell Krisztus testének egységét, amiért Ő az életét adta?

Hogyan járulhatunk hozzá a helyi gyülekezetünk és világszéles egyházunk egységéhez? Miért igen fontos, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk ezért?