Miért egyszerre fontos és izgalmas, hogy részei lehetünk Isten egyházának (Efezus 3. fejezete)?

Bátorító azt hallani, hogy gyülekezeti tagok jót mondanak az egyházról. Ám még közöttünk a leglelkesebbek sem érik utol Pálnak az egyházról szóló túláradó bizonyságtételét a levél 3. fejezetében. Az efezusi hívőkért mondott imádságáról beszámolva kezdi (Ef 3:1; vö. 1:15-23), majd hamar rátér arra, hogy Isten hozta létre az egyházat (Ef 3:2-13), végül befejezi imádságát (Ef 3:14-21). Menet közben fontos dolgokat értünk meg az Úr „tervéről”, avagy „titkáról”:

Isten az örökkévalóságban gondolta ki az egyház „titkát”, „tervét” (Ef 3:3-5, 9, 11).

Jézus élete és halála által valósult meg a régóta elrejtett terv (Ef 3:11; vö. 2:11-22).

Az apostol kijelentés által ismerte meg az egyház „titkát” és azt a lenyűgöző tényt, hogy a pogányok annak teljes jogú tagjai (Ef 3:3-6).

Pál kiveszi a részét a jó hír hirdetéséből a pogányok között, ami „Krisztus kikutathatatlan” gazdagságáról szól (Ef 3:8-9, ÚRK).

Miután Krisztus sokakat megnyert magának, a zsidókból és pogányokból álló egyház megismerteti „Isten sokféle bölcsességét” „a mennyei fejedelemségekkel és hatalmasságokkal” (Ef 3:10) és beharangozza közelgő vesztüket (vö. Ef 6:10-20). A végrehajtás szakaszában van a terv, ami szerint Isten mindent egyesíteni fog Krisztusban (Ef 1:10), a gonoszság ideje pedig rövid.

Hívőkért való imádságra indítja Pált ez az értelmezés az egyházról. Miért ne képzelnénk el, amint értünk mondja szívből Ef 3:14-21 szakaszának imáját? Miért ne képzelnénk el, hogy azt kéri, töltekezzünk be Isten teljességéig (Ef 3:19) és legyünk részesei annak, ahogyan az egységes egyház csodálatos titka kibontakozik?

Milyen falak vannak a gyülekezetünkben a hívők között, amelyeknek Pál írása fényében nem kellene ott lenniük? Hogyan segíthetünk eltávolítani azokat?