A csatára készülő római harcos felkötötte a lábára a strapabíró katonai szandált. A többrétegű talpban bakancsszegek is voltak, azok segítettek neki „megállni”, egyhelyben maradni (Ef 6:11:13-14). Ézs 52:7 verséből vett nyelvezettel írja le Pál ezt a katonai lábbelit, annak a pillanatnak az örömét érzékeltetve, amikor a hírmondó a csata után üzenetet visz Jahve győzelméről, amit a hívőkért aratott (Ézs 52:8-10), utána pedig beköszönt a béke: „Milyen szépek a hegyeken az örömhírt mondó lábai, aki békeséget hirdet” (Ézs 52:7, ÚRK).

Nézzük át a nyolc részt, amikor Pál kiemeli a békesség gondolatát az Efezusi levélben! Miért merül bele részletesen a katonai metaforába, amikor a békesség gondolata foglalkoztatja (Ef 1:2; 2:14-15, 17; 4:3; 6:15, 23)?

Az apostol a békességet Krisztus munkája eredményének tartja: „ő a mi békességünk”, aki békét hirdet a „távolvalóknak és békességet a közelvalóknak” (Ef 2:14-17, ÚRK), hogy „egy új emberré teremtse” a zsidókat és a pogányokat (Ef 2:15). A hívők életben tartják Krisztus szabadításának örömhírét és békességet teremtő munkáját, illetve hirdetik múltbeli győzelmeit és várják a közelgő diadalkiáltást, ezzel vetik meg a lábukat és állnak készen a csatára. Ézs 52:7 versének hírmondójához hasonlóan olyan üzenethordozók, akik Jézus győzelméről és békességéről beszélnek. Pál nem szeretné, ha úgy értelmeznénk felfegyverkezésre hívó szavát, hogy ellenségeinkkel szemben fegyvert kell ragadnunk. Ezért mutatja be úgy a hívőket, mint akik „a békesség” evangéliumát (Ef 6:15) hirdetik. Nem kívánja azt sem, hogy ellenségesen viszonyuljanak másokhoz, hiszen az eddigiekben az egységet, az építő beszédet és a szelídlelkűséget hangsúlyozta (lásd különösen Ef 4:25–5:2). Az egyháznak úgy kell „békeharcot vívnia”, hogy a keresztény erények (alázat, türelem, megbocsátás stb.) és szokások (ima, áhítat) evangéliumi fegyvertárához fordulnak. Az efféle tettek stratégiai megfontolásból fakadnak, Isten nagy tervére mutatnak előre, ami szerint Krisztusban mindent egyesíteni fog (Ef 1:9-10).

Hogyan segít a következő idézet megérteni, hogy mit jelentsen a hitéletünkben Pál katonai képvilága? „Isten arra hív bennünket, hogy vegyük magunkra a fegyverzetét! Nem Saul páncélját akarjuk, hanem az Úr teljes fegyverzetét! Ekkor krisztusi szelídséggel, együttérzéssel és szeretettel vághatunk bele a munkába” (Ellen G. White: [Australasian] Union Conference Record. 1899. július 28.).