„Térnyerő munka a miénk. Jézus hű katonáiként be kell vinnünk a véráztatta zászlót az ellenség erődítményeibe. ťMert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek az ég magasságában vannak.Ť Ha letesszük a fegyvert, leeresztjük a véráztatta zászlót, hogy Sátán foglyai és szolgái legyünk, akkor talán kiszabadulhatnánk a küzdelemből és a szenvedésből, a békét viszont csak Krisztus és a menny elvesztése árán szerezhetjük meg. Ilyen feltételek mellett nem fogadhatjuk el a békét! Legyen hát háború! Harcoljunk a világ történelmének végéig ahelyett, hogy a hitehagyás és a bűn békéjében élnénk” (Ellen G. White: The Review and Herald. 1888. május 8.)!

Hogyan kapcsolódik Ef 6:10-20 szakasza A jelenések könyvéhez? Ez a szakasz alapvetően ugyanazt a nézetet vallja az utolsó napok eseményeiről, az eszkatológiáról, mint A jelenések könyvében a csatamotívum (lásd Jelenések 12. fejezet; 16:12-16; 19:17-21; 20:7-10). Isten népét mindkettőben olyan ellenség támadja, aki „az ég magasságában” van és „a mai korban fejti ki tevékenységét, erejét.” Isten népét mindkettőben „az eljövendő korok képe” lelkesíti. Továbbá „mindkét helyzet egyértelműen utal a végső csatára, amikor az ellenséget egyszer és mindenkorra legyőzik, majd Isten örökre megalapítja az új korszakot”. Ekkor nyilvánvalóvá lesz „Isten népének végső, dicsőséges állapota”, illetve „az ellenség örök kárhozata” (lásd Yordan Kalev Zhekov: Eschatology of Ephesians. Eszék, Horvátország, 2005, Evangelical Theological Seminary, 217, 233-235. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Mikor szembesültünk a legközvetlenebbül a sötétség erőivel? Mi volt a legjobb stratégiánk abban a helyzetben?

2) Ef 6:10-20 szakasza alapján hogyan tudnánk segítséget nyújtani annak, aki éppen „a gonoszság lelkei ellen” küzd (Ef 6:12)?

3) Hogyan ismerhetjük fel az ördög minden ravaszságát, ellenállva neki (Ef 6:11)? Példának okáért, milyen gyakran vagy kész feladni a hitedet azért, mert már túl bűnösnek, romlottnak tartod magad az üdvösséghez? Kitől erednek az ilyen gondolatok? Krisztustól vagy a sötétség erőitől? Miért kell éppen akkor igényelnünk Jézus különleges ígéreteit?