Vajon miért sorolja fel Pál a gonosz lelki hatalmak több címét is Ef 1:21, 3:10 és 6:10-20 verseiben?

Pál a „tusakodásunk” (Ef 6:12) gondolatát a birkózók versengésére használt görög szóval (palé) fejezi ki. Mivel úgy tartották, hogy a birkózással kiválóan elő lehet készülni a harcra, ezért helyénvaló leírása ez a fegyveres és pusztakezes küzdelemnek, amire a seregek összecsapásakor kerül sor. Az apostol hangsúlyozza a hívők küzdelmének valóságát a gonosz erőkkel szemben.

A következő címeket adja:

Ef 1:21	Ef 3:10	Ef 6:12
minden fejedelemség	fejedelemségek	fejedelemségek
(minden) hatalmasság	hatalmasságok	hatalmasságok
(minden) erő		a sötétség világának urai
(minden) uraság		gonoszság lelkei, amelyek az ég magasságában vannak
minden név

Ezekkel a jellemzésekkel („minden néven, amelyet valaki kap”, Ef 1:21, ÚRK; „a gonoszság lelkei ellen, amelyek az ég magasságában vannak”, Ef 6:12, ÚRK) megerősíti, hogy minden természetfeletti hatalom alárendelt Krisztusnak (Ef 1:21). Ugyanakkor egyetlen csatában sem jó stratégia alábecsülni az ellenfél erejét. Pál figyelmeztet, hogy nemcsak emberek ellen küzdünk, hanem „a gonoszság lelkei ellen, amelyek az ég magasságában vannak” (Ef 6:12, ÚRK), őket pedig egy ravasz tábornok, az ördög vezeti (Ef 6:11). Ébernek kell lennünk erős ellenfeleinkkel szemben, de nem szabad megrémülnünk tőlük! Isten velünk van a csatában (Ef 6:10), és a legkiválóbb fegyverekkel, a saját fegyverzetével szerelt fel bennünket (Ef 6:11; vö. Ézs 59:15-17). Az Ő igazságát, igazságosságát, békességét, hitét, üdvösségét, illetve Szentlelkét bocsátotta a rendelkezésünkre (Ef 6:13-17). Nem vallhatunk kudarcot, ha az Úr megy előttünk és az Ő páncélját öltjük magunkra tetőtől talpig (Róm 16:20; 1Kor 15:23-24; 2Thessz 2:8)!

A természetfeletti gonosz erőkkel szemben mi teljesen védtelenek vagyunk. Miért kell tehát az Úr Jézusba kapaszkodnunk, aki nem csupán hatalmasabb ezeknél, hanem már le is győzte őket?