Olvassuk át Ef 6:10-20 részét! Figyeljünk fel minden alkalomra, amikor Pál a megállni ige valamely alakját használja! Miért olyan fontos számára ez a gondolat?

Az ókori csataterek összefüggésében kell értenünk Pál katonai hasonlatát. Mit jelentett az, hogy „megállni” (Ef 6:11, 13-14)? Vajon az ige csak a védekező alapállásra enged következtetni? Thuküdidész, az egyik legnagyobb ókori haditörténész írásaiban megörökített harcra buzdító beszédek három egymást követő lépést hangsúlyoznak ki, amelyeket meg kell tenni, ha a sereg győzni akar: 1) a katonáknak „meg kell közelíteniük az ellenséget”, ami azt jelenti, hogy oda kell menniük az ellenfeleikhez; 2) majd meg kell ütközniük és „erősen meg kell állniuk”, vagyis „helyt kell állniuk” a közelharcban; 3) végül „vissza kell verniük az ellenséget” (lásd Thucydides: The Peloponnesian War. New York, 1910, E. P. Dutton, 4.10.1-5).

A három pont közül a második volt az ókori csaták kulcsmozzanata, amikor a két szemben álló falanx összecsapott „az egymásba fúródó réz, fa és hús szörnyű kakofóniájában”, erre Xenophón, az ókori író „ťborzalmas összecsapáskéntŤ” utalt (Victor David Hanson: The Western Way of War. New York, 1989, Oxford University Press, 152-153. o.). Az ókori csaták stratégiai fontosságú kérdése és nagy kihívása volt az, hogy a katonák megálljanak a helyükön. A soron következő közelharcban mindkét oldal lendületet keresett ahhoz, hogy „előre nyomulhasson.” Pál fegyverbe hívása olyan küzdelemre utal, amikor a katonák „egymásnak feszültek és a közelharcban ütések százait mérték és kapták” (i. m. 152. o.). Ezzel összecseng, hogy az apostol birkózásként ábrázolja az egyház és ellenfelei csatáját (Ef 6:12; lásd a csütörtöki tanulmányt). A 13. versben aztán a „megállni” ige nyomatékosabb formáját használja: „hogy ellenállhassatok azon a gonosz napon” (ÚRK).

Ez nem ellazult helyzet! „Megállni” azt jelenti, hogy a csata közepében vagyunk és minden fegyvert bevetünk a közelharcban. Ezt szűrhetjük le Pál korábbi buzdításaiból is: „megálltok egy lélekben, egy szívvel küzdve az evangélium hitéért” (Fil 1:27, ÚRK).

Olvassuk el Zsid 12:4 versét! Hogyan segít ez a rész megérteni, hogy mit jelent megállni az Úrban? Mit jelent ez közösségi értelemben?