Ezek voltak Pál utolsó szavai a szolgákhoz: „akár szolga, akár szabad” (Ef 6:8, ÚRK). A „szabad” szó a gazdákra utal, amivel rájuk tereli a figyelmét, míg elképzeli, hogy a szolgák és a gazdák az ítélet alatt egymás mellett, egy szinten állnak Krisztus előtt (vö. 2Kor 5:10; Kol 3:24-25).

Tegyük fel, hogy keresztény gazdák vagyunk, és hallgatjuk, amint a házi gyülekezetünkben felolvassák az Efezusi levelet! Hogyan vennénk a szolgáink jelenlétében elhangzó tanácsokat (Ef 6:9)?

Pál ebben az intésében az urakat, a rabszolgatartókat szólítja meg, éles ellentétbe állítva az „urakat” (görögül hoi kürioi) – akiknek szokása volt a szolgáik fenyegetése – „az Úrral” (ho küriosz) Krisztussal, akiben nincs „személyválogatás”.

Az apostol kéri az urakat: „ugyanazt cselekedjétek” a szolgákkal – ami megdöbbentő lehetett az 1. századbeli rabszolgatulajdonosnak. Jóindulattal kellett a szolgáikhoz viszonyulniuk, amire a Krisztus iránti hűség indította őket, összhangban azzal, amit Pál a szolgáktól kért (Ef 6:5-8). Azt mondja nekik, hogy ne fenyegessék a szolgáikat, ami akkoriban általános gyakorlat volt. A büntetések széles körét szabták ki a szolgákra, így megverették (1Pt 2:20), szexuálisan bántalmazták, eladták (és ezzel elszakították őket szeretteiktől), kíméletlenül dolgoztatták, éheztették, megbilincselték, megbélyegezték és akár meg is ölték őket. Az apostol két indokkal támasztja alá az urakhoz intézett felszólítását, hogy tekintsenek túl a görög-római világ társadalmi rendszerén: 1) Mint az állítólagos szolgáik, ők is szolgái az egy Úrnak („hiszen tudjátok, hogy nekik is, nektek is van Uratok a mennyben”, ÚRK; vö. Kol 4:1); 2) a mennyei Úr mindenkit személyválogatás nélkül ítél. Mivel az Úr velük egyenlő szinten állókként bánik azokkal, akiket rabszolgáknak tartanak, így nekik is így kell hozzájuk viszonyulni (vö. Filem 1:15-16). Az Efezusi levélben Pál nyelvezetének nagy része különösen reményt kelthetett a keresztény szolgákban, amikor a következőkről szólt: fiúvá fogadás (Ef 1:5), megváltás (Ef 1:7), örökbefogadás (Ef 1:11, 14; 3:6), Jézussal a trónon (Ef 2:6), polgártársak és „az Isten háza népe” (Ef 2:19, ÚRK; vö. 3:14-15), illetve az, hogy Krisztus testének szerves részei lehetnek (lásd Ef 3:6; 4:1-16). Ef 6:5-9 szakasza a levél tanításának minden részét érinti, ami a szolgák és urak közötti kapcsolathoz tartozik, így a beszédre (Ef 4:25-32) és a nemi erkölcsre (Ef 5:1-14) vonatkozó tanácsot is.