Vessük össze Ef 5:25-27, 29 szakaszát Ez 16:1-14 részében a lelenc gyermek történetével! Pál mely elemeit idézi a példának?

Az apostol Ef 5:25-27, 29 verseiben az esküvő-házasság metaforáját alkalmazza az egyházra és annak Krisztussal való kapcsolatára, eközben pedig találékonyan merít az ókori esküvői szokásokból és szerepekből. Az egyháznak mint menyasszonynak Krisztus a mennyei vőlegénye, aki:

1) Úgy szereti az egyházat, mint menyasszonyát (Ef 5:25). Sosem szabad elfelednünk, hogy ez Jézus szívéből fakad! Szeret bennünket.

2) Váltságul adja magát a menyasszonyért. Az ókori házasságok fényében a vőlegény „megvette” a menyasszonyt egy bizonyos „váltságdíj” fejé­ben, ami az esetek többségében drága értéktárgyak mellett egy jelentősebb pénzösszeg volt, olyan nagy, hogy egész falvak gazdasága függött ettől a szokástól. Testet öltésekor és a kereszten Krisztus megfizette menyasszonya, az egyház váltságdíját, „Önmagát adta azért” (Ef 5:25).

3) Megfürdeti a menyasszonyát. A menyasszony előkészületei fontos részét képezték az ókori esküvői ünnepségeknek. A menyasszonyt ma is a nőrokonai és a koszorúslányok készítik fel a szertartásra. Pál viszont úgy képzeli, hogy a Vőlegény készíti fel menyasszonyát az esküvőre. Ő az, aki megszenteli és megtisztítja „a víz fürdőjével” (Ef 5:26, ÚRK), ami valószínűleg a keresztségre utal.

4) Ígéreteket tesz. A tisztítást „az ige által” (Ef 5:26, ÚRK) végzi, ez utalás a fogadalomra, amit az isteni Vőlegény tesz menyasszonyának, talán az eljegyzés szertartásakor (vö. Ef 1:3-14; 2:1-10, ami megjegyzi, hogy Isten mit ígért megtérésükkor a hívőknek). A mai eljegyzés ókori változata volt a lánykérés, aminek igen komoly tárgylások képezték a részét, a keretében írásban állapodtak meg a menyasszony megváltásának díjáról (a férj részéről) és a hozományról (a menyasszony családjának a házassághoz való hozzájárulásáról).

5) A menyasszony felkészítése és felékesítése. A menyasszony csodaszép, káprázatosan ragyog, amikor végre megjelenik Vőlegénye előtt (Ef 5:27). Krisztus nem csupán megfürdeti a menyasszonyt, hanem fel is készíti és felékesíti.

Hogyan segítenek ezek a versek megérteni, hogy mit érez irántunk Krisztus? Miért olyan vigasztaló ez a tudat?