Pál azt írja: „Senki titeket be ne csapjon üres beszédekkel, mert ezek miatt jön el Isten haragja a hitetlenség fiaira” (Ef 5:6, ÚRK).

Az apostol megnevezi azokat, akik minden szégyen vagy megbánás nélkül követnek el különböző bűnöket: paráznák, tisztátalanok, kapzsik (lásd Ef 5:5, ÚRK). Nyíltan kimondja, hogy akik Krisztusban vannak és jövendő országa részesei szeretnének lenni, nem viselkedhetnek úgy, mint akik nem arra törekszenek (Ef 5:5). Majd az „üres” beszédek hatása miatt aggódik. A hívőket esetleg megtéveszthetik olyan beszéddel, hogy a paráznaság nem tiltott dolog, illetve még rá is vehetik őket efféle bűnökre (Ef 5:6). Figyelmeztet, hogy ezzel az ember Isten végidei ítéletének teszi ki magát, „mert ezek miatt jön el Isten haragja a hitetlenség fiaira” (Ef 5:6, ÚRK).

Nem könnyű értelmezni az „Isten haragja” (ÚRK) kifejezést. Isten haragja vagy mérge nem olyan, mint az általunk ismert hangulatfüggő, emberi harag (vö. Ef 4:31), hanem a hosszan tűrő és igazságos Úr jogos válasza a makacs, eltökélt gonoszságra, nem egy kisebb kihágás miatti eszement, kirobbanó reakció. Az isteni haragról legtöbbször az Úr közelgő ítéletére utaló ihletett bibliai figyelmeztetések ejtenek szót (pl. Jel 6:12-17; 16:1-16; 19:11-16). Isten kegyelemmel figyelmeztet a közelgő ítéleteire, mivel az emberek „természet szerint haragnak fiai” (Ef 2:3), így kiterjed rájuk az ítélet.

Miért figyelmezteti Pál a hívőket, hogy ne legyenek a bűnösök „részesei” avagy társai (Ef 5:7-10)?

Az apostol így buzdít: „mint világosságnak fiai úgy járjatok” (Ef 5:8), majd egy újabb paranccsal folytatja: „Vizsgáljátok meg, hogy mi kedves az Úrnak” (Ef 5:10, ÚRK). A pogányok „Paráznaság… és bármiféle tisztátalanság vagy kapzsiság” (Ef 5:3, ÚRK) útján hajszolják az élvezetet. A hívő célja pedig gyökeresen más, mert nem a saját kedvét keresi, hanem Istenét (vö. Róm 12:1; 2Kor 5:9; Zsid 13:21, ezekben ugyanaz a görög szó szerepel: euaresztosz, „kedvében jár” vagy „elfogadható”). A hívő Krisztus önfeláldozását igyekszik tükrözni („járjatok szeretetben, amint Krisztus is szeretett minket és önmagát adta értünk”, Ef 5:2, ÚRK).

Milyen „üres” beszédre kell felfigyelnünk manapság, amitől óvakodnunk kell?