Milyen veszély fenyegeti az egyház krisztusi érettségét (Ef 4:14)?

Pál olyan környezetet lát, amiben a hívőket a miénkhez hasonlóan különféle gondolatok rázzák meg – „bármiféle tanítás szele” és „a tévelygés ravaszsága” (ÚRK). Három képpel festi le az efféle csapongó teológia veszélyeit: 1) a gyerekkor éretlensége, „hogy többé ne legyünk kiskorúak” (ÚRK); 2) a háborgó tenger veszélyei, „akiket ide-oda dobál és hajt bármiféle tanítás szele” (ÚRK); és 3) amikor megtévesztenek másokat ravasz emberek, akik úgy csalnak, mint a hamiskártyások. Az apostol jelképes értelemben használja a görög kübeia („dobókockás szerencsejáték”) szót a ravaszságra (ÚRK) vagy az álnokságra (KAR).

Pál hiszi, hogy a megosztottság a tévedés fontos jele: ami a testet táplálja, erősíti és összetartja, az a jó, ami pedig kimeríti és megosztja, az rossz. Ha eltávolodunk a megosztó tanítástól és a kipróbált, megbízható tanítók felé fordulunk (Ef 4:11), tovább haladhatunk az igaz keresztény érettség felé, sikeresen végezhetjük a munkánkat Krisztus testében (Ef 4:12-13; vö. 4:15-16).

Hogyan hasonlít az egészséges egyház működése az egészséges testére (Ef 4:15-16)?

Ef 4:1-16 szakaszában az apostol az egyház egysége mellett érvel, a hallgatóságot pedig arra szólítja, hogy ezt aktívan támogassák. Bár az egység teológiailag biztos tény (Ef 4:4-6), mégis keményen kell érte dolgozni (Ef 4:3). Úgy is elősegíthetjük, ha tevékeny „tagjaivᔠválunk Krisztus testének (Ef 4:7-16). Mindannyian a test részei vagyunk, és hozzá kell járulnunk annak egészségéhez és növekedéséhez (Ef 4:7, 16). Fontos, hogy mindannyiunknak hasznára legyen az apostolok, a próféták, az evangélisták és a pásztor-tanítók munkája (Ef 4:11). Egyesítő szerepük van, hasonlóan az ínszalagokhoz, inakhoz és a test minden „kapcsához” (Ef 4:16), amivel segítenek, hogy együtt növekedhessünk Krisztusban, aki a Fej (Ef 4:13, 15).

A tanításnak miféle „szelei” fújják ma az egyházunkat? Hogyan állhatunk meg rendületlenül azokkal szemben? Beszéljük meg válaszainkat szombaton az osztályban!