Zsolt 68:19 verse alapján Pál úgy jellemezte a feltámadt, felmagasztalt és győztes Jézust, mint aki a mennyekből hozott ajándékokat a népének. Milyen „ajándékokat” (ÚRK) adott a felmagasztalt Krisztus (Ef 4:11-13), és milyen célból?

Pál négy „megajándékozott” csoportot nevez meg, akik részei az ajándékoknak, amiket a felmagasztalt Jézus adott egyházának: 1) az apostolok; 2) a próféták; 3) az evangélisták; 4) illetve a pásztorok és tanítók (a görög fordulat szerkezete arra enged következtetni, hogy ez egyetlen csoport). Krisztus fontos munka elvégzése céljából adja ezeket az ajándékokat: „hogy felkészítse a szenteket a szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére” (Ef 4:12, ÚRK), továbbá „míg mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének az egységére, az érett férfiúságra, a Krisztus teljessége szerinti nagykorúságra” (Ef 4:13, ÚRK). Ez az utolsó pont különös jelentőséggel bírt az első adventisták számára, amikor Ellen G. White lelki ajándékairól gondolkoztak. Vajon a Biblia szerint csak az apostolok idejében volt érvényes a prófétaság ajándéka az egyházban? Vagy megmarad egészen Krisztus eljöveteléig? A korai adventisták Ef 4:13 versében találták meg a kérdésükre a választ, amit egy hajóskapitány történetével példáztak, akinek követnie kellett az útra vonatkozó utasításokat. Amikor a hajó közeledett a kikötőhöz, a kapitány azt olvasta az utasításban, hogy egy révkalauz érkezik a hajó fedélzetére, aki majd segít a kormányzásban. Fel kell engednie a fedélzetre és követnie kell az utasításait. Így járhat el az eredetileg kapott útmutatás szerint. „Kik azok, akik a könyv eredeti útmutatásait követik? Akik elutasítják a révkalauzt, vagy akik elfogadják, ahogy a könyv tanácsolja? Ti ítéljétek meg” (Uriah Smith cikke: Do We Discard the Bible by Endorsing the Visions? Review and Herald. 1863. január 13. 52. o.)! Legyünk óvatosak, amikor azt nézzük, kik a „pásztorok” (vagy „lelkészek”), „tanítók” és „evangélisták”! Ugyanis e tisztségekre a saját helyzetünk és időnk összefüggésében gondolunk. Azonban Pál korában ők mind laikus vezetők voltak, akik Efezus házi gyülekezeteiben szolgáltak (vö. ApCsel 2:46; 12:12; 1Pt 2:9).

Olvassuk el Ézs 5:4 versét! „Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit nem tettem meg vele” (ÚRK)? Gondoljunk erre a versre annak összefüggésében, amit Ellen G. White szolgálatán keresztül adott nekünk Isten! Hogyan alkalmazhatjuk arra?