„A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. Ezért mondja az Írás: ťFelment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.Ť Az pedig, hogy ťfelmentŤ, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. Aki leszállt, az ťfel is mentŤ, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget” (Ef 4:7-10, RÚF). Mi történik itt? Mit akar Pál közölni ezekben a versekben?

Az apostol itt Zsolt 68:19 versét idézi, ami így szól: „Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat.” A zsoltár úgy mutatja be az Urat, Jahvét, mint aki legyőzte ellenfeleit, felment a hegyre, amire a fővárosa épült, és mögötte vonult a hadifoglyok sora (lásd Zsolt 68:2-3). Majd pedig sarcot kapott („kaptál ajándékul”) a legyőzött ellenségeitől (megjegyezzük, Pál úgy változtat ezen a képvilágon, összhangban a zsoltár tágabb értelmével, hogy a felmagasztalt Krisztus adja az ajándékokat, lásd Zsolt 68:36).

Zsolt 68:19 sorrendjét követve előbb jön a felmenetel – Krisztus mennybemenetele (Ef 1:21-23) –, amit a leszállás követ, amikor a feltámadt, felmagasztalt Jézus ajándékokat ad és megtölt mindent. Pál ezzel jelképezi a Szentlélek pünkösdi kitöltetését (lásd Az apostolok cselekedetei 2. fejezet). Ezt Ef 4:11-12 versei is megerősítik: a felmagasztalt Krisztustól kapott ajándékok a Lélek ajándékai.

„Krisztus felment a magasba a foglyok élén és ajándékokat adott az embereknek. A mennybemenetele után eljött a megígért Szentlélek, mint süvítő és hatalmas szél, betöltötte azt a helyet, ahol a tanítványok összegyűltek, és ennek mi lett a hatása? Ezrek tértek meg egy nap alatt” (Ellen G. White: Ye Shall Receive Power. 158. o.).

Igen mély tartalmú ez a néhány vers a levélben. Hogyan tanulhatunk meg vigaszt találni abban, amit Krisztus már megtett és még meg fog tenni értünk, főként amikor „teljessé tesz mindent” (Ef 1:23, RÚF) önmagával?