Olvassuk el az Efezusi levél 3. fejezetét! Közben felfigyelhetünk egy-két fontos témára. Milyen főbb üzeneteket közöl Pál?

Az Efezusi levél 3. fejezetének érdekes a szerkezete. Az apostol a következő szavakkal nyit: „Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a pogányokért” (Ef 3:1). Majd belekezd egy hosszasra sikerült kitérőbe, ami a pogányokért végzett munkáját foglalja össze (Ef 3:2-13). Utána jelzi, hogy visszatér az eredeti gondolatmenetére, elismételve az „Ezért” (Ef 3:14, ÚRK) fordulatot, majd a 14-21. versekben a megszakított imajelentését találhatjuk.

Ef 3:1 versében Pál azt mondja magáról, hogy ő „Krisztusnak foglya ti érettetek”. Ezzel azt üzeni, hogy bár római fogságban és a Római Birodalom fennhatósága alatt van, az életében egy mélyebb isteni szándék valósul meg. Ő nem is Róma foglya, hanem Krisztus Jézusé (vö. Ef 4:1)!

Az apostolt valószínűleg nem viszonylag kényelmes házi őrizetben tartották (vö. ApCsel 28:16), hanem börtönben volt, mivel utalt a nyomorúságaira (Ef 3:13), illetve később említette a láncait is (Ef 6:20). Kifejezetten nagy kihívást jelentett az 1. században a börtön, főleg egy római föld alatti zárka, ugyanis nem voltak jól szervezett, tisztasági felszerelést és rendszeres étkezést biztosító fogdák. Valójában a birodalomnak nem is kellettek igazán, mivel az őrizetbe vétel nem számított büntetési nemnek. Csak azt zárták el, aki bírósági kihallgatásra vagy kivégzésre várt. A foglyoknak kellett gondoskodniuk önmagukról, és az ételt vagy egyéb szükségleteik biztosítását csak a rokonaiktól vagy a barátaiktól várhatták.

Pált talán leginkább az aggasztotta, hogy milyen érzelmi hatást gyakorol a hívőkre a bebörtönzése, mivel a becsület-szégyen kultúrájában hatalmas gyalázatnak számított, ha valaki fogoly lett. Attól tartott, hogy egyesek azt kérdezik majd: „Hogyan lehet Pál a felmagasztalt Krisztus apostola és hírnöke és megvetett fogoly is egyszerre?” Így más keretbe helyezte fogságát, hogy segítsen a hívőknek azt Isten terve részeként értelmezni. Elmondta, hogy értük szenvedett („értetek viselt nyomorúságaim”, ÚRK). Ami első ránézésre a szégyen forrása, az tulajdonképpen az ő dicsőségükre szolgál (Ef 3:13).

Hogyan tanulhatunk meg bízni Istenben és az Ő útjaiban még megpróbáló körülmények között is?