Alaposan tanulmányozzuk át a kérdések bevezetéseként a következő érvelést!

Milyen konkrét helyzetben mutatja be Pál Ef 2:11-22 szakaszában azt, ahogyan a kereszt az emberi kapcsolatokra hatott? Az egyházat közösen alkotó zsidó és görög hívők kapcsolatát nevezi meg. Nyilván fontos számára, hogy megértsék: Isten házanépének tagjaiként egymással megbékélve kell élniük (Ef 2:19). Az apostolnak a levél egészével azonban még tágabb, messzebb ható célja is van. A témája Istennek az a nagy terve, hogy mindent egyesít Krisztusban (Ef 1:9-10) – ebbe pedig beletartozik „minden nemzetség, mennyen és földön” (Ef 3:15).

Fontos még, hogy a hívők egyházban való egységének – amiről kifejezetten szól Ef 2:11-22 szakasza – főbb is célja van, amit Pál Ef 3:10 versében fed fel: „azért, hogy most az egyház által megismertesse a mennyei fejedelemségekkel és hatalmasságokkal Isten sokféle bölcsességét [amivel az egyházat zsidókból és pogányokból alkotta meg]” (ÚRK). Amikor a hívők között megvalósul az egység, amit Krisztusnak a kereszten aratott győzelme tesz lehetővé, az azt jelzi, hogy már folyamatban van Isten nagy terve, ami szerint mindent egyesít Krisztusban. A helyreállt kapcsolataik mutatják be, hogy mi a terve Istennek a Krisztusban egyesített világegyetemmel. Tehát jól tesszük, ha az Efezusi levél szövegkörnyezetébe ágyazott részhez, Ef 2:11-22 verseihez fordulunk azért, hogy olyan bibliai elveket találjunk, amelyek egy ma is fontos témát érintenek: a népcsoportok vagy fajok közti kapcsolatokat!

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Milyen bibliai elveket kínál Ef 2:11-22 szakasza a nemzetiségi kapcsolatokra vonatkozóan? A határozott, Krisztus-központú megközelítés szerint hogyan viszonyuljanak az egyik nemzetiség tagjai a másikhoz?

2) Tekintettel Istennek az egész emberiségre vonatkozó jövőbeli tervére mennyire fontos, hogy az egyházban fel tudjuk oldani a belső viszályokat és a fajok közti konfliktusokat (Ef 1:9-10; 2:11-22)?

3) A környezetünkben milyen problémák forrnak a felszín alatt a nemzetiségi csoportok között, amelyeket gyakran figyelmen kívül hagynak? Hogyan tölthet be az egyház pozitív szerepet, alkalmazva Krisztusnak már a kereszten elvégzett egyesítő munkáját? Hogyan vehetjük ki a részünket ebből mi is?