Az Efezusi levél hátterében meghúzódó történet részei gyakran előkerülnek, utalást találunk rájuk. Íme a főbb események:
1. Isten „a világ teremtése előtt” kiválasztotta az embereket (Ef 1:4-5, 11).
2. Múltjuk, elveszett állapotuk (Ef 2:1-3, 11-12; 4:17-19, 22; 5:8).
3. Isten közbeavatkozott Krisztusban a megmentésükért (Ef 1:7-8; 2:4-6, 13-19; 4:1, 20-21; 5:2, 8, 23, 25-26).
4. Elfogadták az evangéliumot (Ef 1:12-13, illetve máshol is utal rá). A hívőknek egykor nem volt reménységük (Ef 2:12), de már van, afelé haladnak (Ef 4:4; vö. 1:18).
5. A hallgatóság most tanítványként él. Bár veszélyekkel és a gonosz erők ellenállásával teli időkben élnek, meríthetnek a felmagasztalt Úr által felkínált erőforrásokból (Ef 1:15-23; 2:6; 3:14-21; 4:7-16; Ef 6:10-20).
6. A jövőben, a világ történelmének lezárulásakor hozza meg gyümölcsét a Szentlélek munkássága, az, hogy Ő a „zálog” (Ef 1:13-14) vagy „pecsét” (Ef 4:30). Abban a magasztos pillanatban a levél címzettjei megkapják hűségük jutalmát, birtokba vehetik a Krisztusban nekik felkínált örökséget (Ef 2:7; 6:8-9). Krisztusba vetett hitük által helyet kapnak az eljövendő korban, amelynek Ő a középpontja (Ef 1:21; 2:7, 19-22; 4:13, 15; 5:27).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1) Az Efezusi levél hátterében meghúzódó történet nemcsak az 1. századi hívők történetére vonatkozik, hanem a miénkre is. Melyik pontjában találjuk most éppen a legnagyobb reménységet?
2) Vajon miért utal Pál olyan gyakran a hallgatósága bűnös múltjára? Miért szólítja fel őket, hogy gondoljanak a megtérésük előtti életükre?
3) Vessük össze azt, ahogyan Pál összefoglalja az evangéliumot Ef 2:8-10 szakaszában azzal, ahogyan azt korábban tette Róm 1:16-17 verseiben! Milyen hasonló témák bukkannak fel mindkét részben? Miben különböznek?
4) A hívők jó cselekedetei nem játszanak szerepet a megváltásukban abból a szempontból, hogy nem biztosítanak nekik megmentő érdemet Isten előtt. Mégis milyen fontos szerepük van Isten rájuk vonatkozó terveiben (Ef 2:10)?
![]() |