Pál örömmel szól Jézus felmagasztalásáról, hogy már az Atya jobbján ül a világmindenség trónján. Miután tisztázta Krisztusnak az Atyával való kapcsolatát („ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” Ef 1:20), rátér a „hatalmakhoz” való viszonyára. Jézus minden földi hatalom felett áll, mivel társuralkodó az Atya mellett (Ef 1:21).

Hasonlítsuk össze azokat az igeszakaszokat, amelyekben Pál a gonosz lelki erőket említi meg Ef 1:21, 2:2 és 6:12 verseiben! Vajon miért foglalkozhatott az apostol ennyit ezekkel?

ApCsel 19:11-20 részében Skéva hét fiának a története példázza, hogy Pál korában Efezus a varázslás egyik központja volt. „A görög világban a varázslás gyakorlásának az volt a lényege, hogy úgy tartották, a szellemvilágnak befolyása van az élet szinte minden egyes részére. Az volt a varázslók célja, hogy megkülönböztessék a segítő szellemeket az ártó lelkektől, és megtanulják, hogyan tevékenykednek az egyes lelkek, illetve azok milyen erő és hatalmi viszonyban állnak egymással. Ezzel az ismerettel olyan szóbeli vagy írott varázsigéket találhattak ki, olyan talizmánokat stb. készíthettek, amelyekkel képesek voltak manipulálni a lelkeket egyes emberek érdekében. A megfelelő varázsigével meg lehetett gyógyítani a lelki eredetű betegségeket, [vagy akár azt is] biztosíthatták, hogy ki nyerje meg a fogathajtó versenyt” (Clinton E. Arnold: Power and Magic: The Concept of Power in Ephesians. Grand Rapids, MI., 1992, Baker Books, 18. o.).

Az efezusi vallási élet egyik jellegzetessége, hogy varázslataikban megnevezték az istenségeket és az erőket (lásd ApCsel 19:13), és ezt ma is hasonlóan gyakorolják bizonyos körök. Pál egyértelművé akarta tenni a Krisztus és más erők közötti viszonyt: a felmagasztalt Jézus messze „felül [áll minden] fejedelemségen, hatalmasságon, erőn, uraságon” (Ef 1:21, ÚRK). Hogy pedig teljesen biztosra vegye, a hallgatósága megérti: nincs más hatalom Jézusén kívül, utal a varázsigékben szereplő istenségek megnevezésére is: „és minden néven, amelyet valaki kap” (Ef 1:21, ÚRK). A térről az időre átváltva Pál kiemeli Krisztus felmagasztalt uralmának korlátlanságát is. Jézus uralma „nemcsak e világon, hanem az eljövendőben is” (Ef 1:21, ÚRK), minden erő felett áll.

Milyen megnyilvánulási formái vannak ma a gonosz hatalmaknak? Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy nem kerülünk kapcsolatba velük?