Pál hallgatósága életében a bűn sötét, mindent lehengerlő erő volt. Élő halottak – az apostol így jellemezte korábbi létüket, „halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt” (Ef 2:1, ÚRK). Úgy éltek, avagy „járkáltak”, ahogy Sátán parancsolta (Ef 2:1-3). A bűn és Sátán rabjaiként maguktól nem szabadulhattak, meg kellett őket menteni. Isten ezt Krisztus kegyelme által tette meg, Pál ezért az Úr kegyelmének két új áldását magasztalja a hívők életében: a megváltást és a bűnbocsánatot.

Olvassuk el Ef 1:7-8 verseit! A „megváltás” fogalma gyakran megjelenik az Újszövetségben. Hasonlítsuk össze az alkalmazását Kol 1:13-14, Tit 2:13-14 és Zsid 9:15 verseivel! Milyen gondolatok köszönnek vissza Ef 1:7-8 szakaszából?

Ef 1:7 versében a „váltságnak” fordított görög szó az apolütrószisz, ami eredetileg arra vonatkozott, amikor megvásárolták egy rabszolga szabadságát, vagy amikor fizettek egy fogoly kiszabadulásáért. Szinte halljuk a rabszolga-kereskedő hangját, aki árusítja a portékáját, vagy azt, ahogy a rabszolga bilincsei dermesztően csikorognak. Amikor az Újszövetség a megváltást tárgyalja, hangsúlyozza a rabszolgák szabadságának nagy árát. Elképesztően magas volt a szabadságunk ára: „Benne [Jézusban] van a mi váltságunk az ő vére által” (Ef 1:7, ÚRK). A megváltás gondolata Isten kegyelmét, nagylelkűségét méltatja, amiért megfizette a hatalmas árat. Isten szabadságot és méltóságot ad nekünk, többé már nem vagyunk rabok! „A megváltás azt jelenti, hogy emberként és nem tárgyként kezelnek bennünket. A menny polgáraivá válunk, ahelyett, hogy a föld rabszolgái lennénk” (Alister E. McGrath: What Was God Doing on the Cross? Grand Rapids, MI., 1992, Zondervan, 78. o.). Figyeljünk fel arra, hogy középkori, nem biblikus eredetű az a gondolat, miszerint Isten Sátánnak adja a megváltás árát! Az Úr semmivel nem tartozik az ördögnek, nem is fizet neki semmit! A Golgota biztosította áldások közé tartozik a bűneink bocsánata (Ef 1:7). Krisztus a kereszten magára vette mind múltbeli, mind jövőbeli bűneink árát, „Eltörölte az ellenünk szóló rendelkezéseivel minket terhelő adóslevelet” (Kol 2:14, ÚRK). Isten nagylelkű Atyaként járt el, amikor Krisztus által megváltott és megbocsátott nekünk „kegyelmének gazdagsága szerint. Melyet nagy bőséggel közölt velünk” (Ef 1:7-8).

Mit jelent nekünk, hogy megbocsátást és megváltást nyertünk Krisztus engesztelő áldozata révén? Mi van, ha méltatlannak érezzük magunkat? (Támpont: méltatlanok vagyunk, éppen ez a kereszt lényege!)