A Jézus és Pál nevével visszaélő ördögűzők története (ApCsel 19:13-20; lásd a vasárnapi részt) segít megértenünk, hogy az apostol miért ejt olyan sok szót a hatalomról az Efezusi levélben. Jézus hatalmáról való friss meggyőződésük miatt egyes új hívők a tűzbe vetették drága varázskönyveiket. Körülbelül kétszázötven varázslással foglalkozó papirusznak és egyéb régészeti leletnek köszönhetően ma is bőven találni példát olyan szertartásokra, varázsigékre, átkokra stb., amelyekhez hasonlóak lehettek a könyveikben. Az iratok arra tanították a hívőket, hogyan végezzék a rituálékat, amelyekkel rávehetik az isteneket, az istennőket és a lelki erőket arra, amit akarnak. Lukács elmondja, hogy az elégetett iratok értéke ötvenezer ezüstpénz, avagy ötvenezer napi bér volt. (Mai áron egy képzett munkás esetében 80 dollár/nap bérrel számolva ez 4 millió dollár lenne!) Ez jól mutatja, milyen fontos és központi szerepet játszottak az iratok a mindennapi életben. „Isten hatalmas közbelépésére volt szükség ahhoz, hogy eléggé meggyőződjenek: teljesen meg kell térniük a talizmánok, a bűbáj és a varázsigék folytonos használatából, illetve a lelki hatalom szerzésének tradicionális módszereiből” (Clinton E. Arnold: Ephesians. Grand Rapids, MI., 2010, Zondervan, 34. o.). Ebből megértjük: az Efezusi levelet olyan hívőknek írta Pál, akiknek segítségre volt szükségük ahhoz, hogy „megbirkózzanak a gonosz kozmikus ťerőinekŤ folytonos befolyásával és támadásaival” (Clinton E. Arnold: Power and Magic: The Concept of Power in Ephesians. Grand Rapids, MI., 1992, Baker Books, 165. o.). Pál válasza az Efezusi levél, amiben rámutat, hogy Krisztus az egyetlen, akit Isten felmagasztalt minden hatalom fölé (Ef 1:20-23). Hangsúlyozza annak az erőnek a felsőbbrendűségét, amit Isten biztosít a hívők számára (Ef 2:15-19; 3:14-21; 6:10-20).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Milyen erők vagy hatalmak aktívak ma a világunkban és a saját életünkben? Hogyan mutatkoznak meg, arra csábítva a hívőket, hogy őket tiszteljék és ne a felmagasztalt Krisztus iránt tanúsítsanak maradéktalan hűséget?

2) Pál kifejezi reményét Istennek az „idő teljességére” vonatkozó tervével kapcsolatban, ami szerint mindent egyesít majd Krisztusban. Nézzük át, hogyan használja a „reménység” szót Ef 1:18, 2:12 és 4:4 verseiben! Miért hiszi, hogy van remény a jövőre nézve?

3) Hogyan mutat Pál az Efezusi levél következő szakaszaiban Krisztus visszajövetelének nagy, jövőbeli reménységére: Ef 1:13-14, 21; 2:7; 4:30; 5:5? Mit jelent ez a reménység a számunkra most?