Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked,
Sorsom, vagy Istenem,
Hogy e mostani megpróbáltatásom
Vízválasztó legyen,
Amelynek kopár hegytaraján túl
Eztáni életem új forrása ered:
Legyen, kérlek, e forrás
Mélyebbről fakadó,
Nem magának-való,
Tisztultabb szeretet!
Legyen e tiszta nedv
Felbuzgó munkakedv,
Önzetlenebb erő,
Malmot hajtó patak,
Szolgáló akarat,
Sziklából feltörő!
Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked,
Sorsom, vagy Istenem,
Hogy e mostani megpróbáltatásom
Vízválasztó legyen,
Amelyen túljutva egészen más a táj:
Hadd mosolyogjak én azon is, ami fáj,
Azon is, ami e
Világban vaksötét;
Fáklyavivő legyek,
Míg tart e furcsa lét!
Legyek összeszedett,
Szelíden is kemény,
S hogy ne ítéltessem,
Mégse ítéljek én!
Nevessek a világ
Játékai felett,
De ez a nevetés
Legyen egy ölelés,
Amellyel mindenkit
Magamhoz ölelek!
Elmúlik a világ
És játékai is, még kívánsága is;
Szél szórja szét a színes szavakat,
De sorsom lényegének,
De lelkem Istenének
Beszéde megmarad.