Kamaszkori virágeső,

álmokkal telt erő

lep újra meg.

Hisz vénülök,

súlyt pakol rám

sok szenvedés.

Sokasodó a fájdalom,

és mégis láthatom

arcod, mely nevetés.

És szépülök.

Soha nem hervadsz el,

álmaim özönében

mindig visszatérsz:

Jézus, bennem feltámadó

békés mosoly.

Nyárközeli délidő,

vágyakkal telt erő

lep újra meg.

Fölszakadó a nevetés:

Krisztus, az arcod

békés mosoly.