SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 33:18-19; János 8:32;

1Thesszalonika 5:1-6; Jelenések 4:11; 5:6, 12; 13:8; 18:1

„Ezek után egy másik angyalt láttam leszállni a mennyből, akinek nagy hatalma volt, és dicsősége beragyogta a földet” (Jel 18:1, ÚRK).

A végső események előbb-utóbb kibontakoznak. Hogy pontosan mikor és pontosan hogyan – azt Isten nem közölte velünk, de eleget tudunk. A negyedik parancsolat megtartásával szemben valamilyen törvényerejű rendelettel erőltetik majd a vasárnapünneplést. A jelenések könyve bemutatja, milyen döntő kérdésekről lesz szó, milyen kulcsfontosságú szereplők részvételével. Széles ecsetvonásokkal azt is felvázolja, hogy mi fog történni, amikor annak imádatával szemben, „aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait” (Jel 14:7) a fenevadat és annak képét fogják imádni az emberek, mindazok, „akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, amely a Bárányé, aki megöletett e világ alapítása óta” (Jel 13:8). Más szóval, mindazoknak a neve benne marad az élet könyvében, akik úgy döntöttek, hogy az Úr Jézus Krisztust imádják és engedelmeskednek parancsolatainak. Mennyivel jobb Isten nyilvántartásában lenni, mint emberekében!

Isten azért hívta el a Hetednapi Adventista Egyházat, hogy ezt az üzenetet hirdessük a világnak. Ezért nekünk magunknak meg kell térni az igazsághoz, ahogy az Jézusban van. Át kell formálódnunk, új emberré kell válnunk Jel 14:6 „örökkévaló evangéliuma” által, amelynek középpontjában Krisztus értünk vállalt halála áll, ez a benne nyert üdvösség biztosítéka.