SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 20:8-11; 5Mózes 6:8; 11:18;

Dániel 7:25; 2Thesszalonika 2:3-4; Jelenések 12:6, 14

„Láttam egy másik angyalt is feljönni napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hangosan kiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, és ezt mondta: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit a homlokukon” (Jel 7:2-3, ÚRK).

A 15. században fenn, az észak-olasz Alpok Piemont völgyeiben éltek a valdensek, akik eltökélték, hogy hűek maradnak ahhoz, ahogyan a Bibliát megértették. Hevesen üldözték őket, amiért állhatatosan kitartottak Krisztus mellett. 1488-ban Loyse völgyében a római egyház a hitük miatt brutális kegyetlenséggel lemészároltatta a valdenseket. Az üldözés újabb hulláma a 17. században csapott fel, amikor a szavojai herceg egy nyolcezer fős sereget küldött a valdensek területére, hogy a helybéliek az otthonaikban szállásolják el a katonákat. A valdensek engedtek is a parancsnak. Ez a stratégia azonban csupán azt szolgálta, hogy a katonák könnyen hozzáférhessenek áldozataikhoz. 1655. április 24-én hajnali 4 órakor megadták a jelet, és kezdetét vette a vérengzés, négyezernél is többen haltak meg.

Sajnos a történelem gyakran megismétli önmagát. A „fenevad bélyegéről” szóló prófécia a korszakokon átívelő vallási üldözés gonosz láncolatának utolsó láncszemét vázolja fel. A múltbeli üldözésekhez hasonlóan ezzel is az a cél, hogy bizonyos hitelvi és istentiszteleti rendszert erőltessenek rá mindenkire. Azonban ahogy mindig, Istennek ekkor is lesz egy népe, amely nem adja meg magát.