SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 22:12; Prédikátor 12:15-16;

1Korinthus 3:16-17; Kolossé 3:1-2; Zsidókhoz 12:1-2;

Jelenések 14

„Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét” (Jel 14:12)!

Valahogy így hangzik a dán Sren Kierkegaard egy példázata a végidőről: Tűz ütött ki egy nagy színházban a színfalak mögött. Az előadás egyik szereplője, a bohóc kilépett a színpadra, hogy figyelmeztesse a közönséget: Menjenek ki, tűz van! A nézők ezt viccnek vélték, azt gondolták, hogy csupán a műsor része, csak tapsoltak. A bohóc megismételte a figyelmeztetést: Induljanak kifelé, menjenek ki! Minél határozottabban mondta, a közönség annál hangosabban tapsolt. Kierkegaard szerint így ér majd véget a világ, vagyis az egészet viccnek képzelő bölcsek egybehangzó tapsolása közepette.

Nem tréfa a világ vége, sem az odavezető események – mint tudjuk. A világ az özönvíz óta a legnagyobb válság előtt áll. A végidő szimbólumaként Péter is utal a vízözön történetére, figyelmeztet, hogy amint a régi világ víz által pusztult el, az utolsó időben „az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek” (2Pt 3:10). Figyelmeztetést kaptunk arról, hogy mi közeledik, tehát most fel is kell készülnünk rá.