SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 28:19-20; Apostolok cselekedetei 1:8;

Róma 3:24-26; 1Korinthus 15:1-4; 1Péter 1:18-20;

Jelenések 14:6-12

„És egy másik angyalt láttam az ég közepén repülni, akinél az örökkévaló evangélium volt, és azt hirdette a föld lakosainak, minden nemzetségnek, törzsnek, nyelvnek és népnek” (Jel 14:6, ÚRK).

„Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr” (5Móz 6:4)! Ez volt az ősi Izrael világos, azonosítható és erős hitvallása, amikor a környező politeista, pogány népek számtalan fa és kő „istent” imádtak.

Az évszázadok során a Sema (ez az imádság neve, a héber „halld” szó után) éneklése emlékeztette a zsidókat arra a lelki látásra, ami néppé fogta őket össze és erősítette elhatározásukat, hogy megőrizzék sajátosságukat, egyediségüket mint az egyetlen igaz Isten imádói.

Jelenések 14. fejezete a hetednapi adventisták Semája, ez a bennünket azonosító hitvallás, ami meghatározza, hogy kik vagyunk népként, ez írja le küldetésünket a világban. Röviden: Jel 14:6-12 szakasza vázolja fel egyedi prófétai küldetésünket, ez fűti az evangélium hirdetése iránti szenvedélyünket.

Az e heti tanulmánnyal kezdünk bele Jel 14:6-12 szakaszának részletes vizsgálatába, méghozzá a kegyelem szemüvegén át, miközben hallgatjuk, amint Isten a szívünkhöz szól.