Milyen hasonlóságokat fedezünk fel Jel 14:14 és ApCsel 1:9-11 versei között?
János kijelenti: „És láttam, íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló” (Jel 14:14, ÚRK). Lukács feljegyzi Jézus mennybemeneteléről, hogy a tanítványok az égre nézve álltak, amikor „szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt szemük elől” (ApCsel 1:9, ÚRK). Jézus az angyalok felhőjében emelkedett a mennybe és szintén angyalok felhőjében tér majd vissza. Az angyalok így szóltak a csodálkozó tanítványokhoz: „Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, ugyanígy fog visszajönni, ahogyan felmenni láttátok őt a mennybe” (11. vers, ÚRK). Isteni igazság gyökerezik ebben a szakaszban, ami talán nem szembeötlő. „Ez a Jézus”, az „Emberfia”, aki Názáret poros utcáit rótta, szolgált a Jeruzsálem utcáin tolongó tömegnek, gyógyította a betegeket Izrael falvaiban és prédikált Galilea füves domboldalain – Ő jön vissza. Ez a rész a Dániel 7. fejezetében szereplő ítélet fényében említi az Emberfiát.
Olvassuk el Dán 7:9-10, 13-14 verseit! Dániel vajon miért nevezi „Emberfiának” Jézust az ítélet komoly témájával kapcsolatban? Az eddig érintett gondolatok értelmében miért vigasztaló a tudat, hogy az „Emberfiának” központi szerepe van az ítéletben?
Dán 7:9-10 verseiben a próféta figyeli a mennyei törvényszék elhelyezkedését, amint tízezerszer tízezer angyal gyűl a trónus köré. Kezdetét veszi az ítélkezés, és a világegyetem előtt feltárulnak a könyvek – az életünk mennyei feljegyzései. A 13-14. versekben az Emberfia lép az Öregkorú, az Atya elé, hogy átvegye örök országát. Az ítélet bemutatja az egész univerzum előtt, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek minden lehetőt megtett az egész emberiség megmentése érdekében. Ez az ítélet nemcsak a szenteket igazolja, hanem Isten jellemét is Sátán hamis vádjaival szemben (lásd Jób 1-2. fejezet; Zsolt 51:3-6).
Gondolkodjunk el azon, hogy az egész életünket meg fogják vizsgálni Isten színe előtt! Mi tehát az egyetlen reményünk (lásd Róm 8:1)?
Letöltés |