Mentsétek meg a világot!

– Önző vagyok – benne engem is!

Hisz ha a hegyek ormát-völgyét látod,

fájlalom – de pusztul minden... Ez is!

Mentsétek meg a világot!

Fessetek pirosló álmokat fölénk!

Rajzoljatok üde, feslő ág-bogot,

zöldüljön megint a komor, lombos ég!

Mentsétek meg a világot!

Tapossatok új utat a szenny közt!

Anyák terhe gyújtson új reményt-világot,

s óvoda zsibong majd a házaddal szemközt.

Mentsétek meg a világot!

De – lám – nem megy egyedül.

Csüggedten, tárt karokkal szól

az ember, s csendben Istenhez menekül.