Várakozás...
Nem unalmas,
de élettel teli
az a mindennapi...
Egy jelzésre,
hogy nem vagyok
magam, hagyok tán
valamit
magam után.
Ilyen állásponton
vagyok,
mint őrszem
a ponton-
hídon...
Lesem a
túlpartot:
mi az, mi téged
ott-tartott?
Miért nem itt,
közöttünk…?
Miért nem derít
ártatlan mosolyra
jelenünk és létünk?
Miért, hisz
egyszerre lépünk
a balról és – vágyunk –
a jobbra?
Azt mondtam,
jobbra? Nem,
a
legjobbra sem
sikerül
nekem... Magam...
----
Kinn a tücsök cirpel.
De ő sem egyedül...