Emberként az örökkévalóság felé tartunk (akár tetszik, akár nem). A Biblia szerint ennek kétféle kimenetele lehet, legalábbis egyéni szinten: vagy örök élet, vagy örök halál. Ennyi. Nincs köztes út. Nem lehet kissé szélesebb terpeszben egy kicsit ezen meg azon az oldalon is járni. Vagy az egyiket (élet), vagy a másikat (halál) választjuk. Ez valóban a mindent vagy semmit esete.
Olvassuk el Jn 3:16 és Róm 6:23 verseit! Milyen választási lehetőséget találunk itt?
Ennél szinte semmi nem lehet jobban eltérő vagy különböző, nem igaz?
Ha ezt a részt olvassuk, akkor nagy valószínűséggel az örök életet választottuk, vagy bizonyára azt fontolgatjuk. Istennek megvan az az egyedi képessége, hogy bármit megtehet, amit csak mond – minden ígéretét valóra tudja váltani. A mi részünk csupán az, hogy Jézus érdemeire hagyatkozzunk és hittel engedelmeskedjünk az Igének.
Olvassuk el Jn 14:1-3 részét! Mit tanácsol az Úr az 1. versben? Mit ígér a 2-3. versekben?
Jézus a földi szolgálata utolsó napjaiban mondta ezeket a különösen reményteljes és bátorító szavakat a tanítványainak, amelyek erőt adtak nekik a csüggedés és a próba idején, és bennünk ugyanilyen hatást érhetnek el. Krisztus eljött a mennyből, majd visszament oda és megígérte: „ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”
Krisztusnak az első eljövetele idején történt kereszthalála a legnagyobb biztosíték arra, hogy másodszor is el fog jönni, ugyanis mi haszna volna az elsőnek a második nélkül? Amennyire biztosan értünk vállalta a kereszthalált, ugyanolyan biztosak lehetünk az ígéretében: „ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (Jn 14:3).
Jézus első eljövetele garantálja, hogy majd vissza fog jönni. Időzzünk még egy kissé ennél a gondolatnál! Mi történt az első adventkor, ami miatt bízhatunk a második eljövetel ígéretében?
![]() |