SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETITANULMÁNYUNK: Ézsaiás 62:11; Máté 25:20-23; János 14:1-3;

Róma 6:23; 8:16-18; Zsidókhoz 11:6; Jelenések 21

„Az ő ura azt mondta neki: Jól van, jó és hű szolgám, hű voltál a kevesen, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe” (Mt 25:21, ÚRK)!

Sosem érdemelhetjük ki az üdvösséget, a Biblia mégis a jutalom reményével bátorítja hűséges életre Isten kegyelmének érdemtelen kedvezményezettjeit. Végül bármit is kapunk, az mindig és kizárólag az Úr kegyelméből van.

Ahogy Dávid írta: „Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyűt. Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket. Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változtathatatlanok s mindenestől fogva igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; édesebbek a méznél, még a színméznél is. Szolgádat is intik azok; aki megtartja azokat, nagy jutalma van” (Zsolt 19:8-12).

A Biblia több helyen szól a jutalmakról, amelyeket Krisztus által a második advent utáni időre ígért meg Isten, amikor egyszer és mindenkorra lezárul a bűn okozta rettenetes kitérő.

Mit ígért meg nekünk Isten? Mi biztosít bennünket arról, hogy valóban meg is kapjuk azt?