Bár a Biblia nem óv a gazdagság ellen, azt sehol nem mondja, hogy a vagyonunkkal együtt növekedne a lelki elkötelezettségünk is. Sőt, éppen az ellenkezője az igaz! „A pénz szeretete, a vagyonszerzés vágya aranyláncként kötözi őket Sátánhoz” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely, 34. o.).

Valójában a kereszténység kezdete óta egyetlen korban sem dúskált az egyház annyira a gazdagságban és a földi javakban, mint a világ nagy részén ma. A kérdés a következő: de milyen áron? Az efféle gazdagság bizonyára kihat a lelkiségünkre – ráadásul nem jó irányban. Mégis hogyan lehetne másképp? Mikor táplálta a gazdagság és az anyagi jólét az önmegtagadás és az önfeláldozás keresztény erényeit? Könnyebb nem szeretni a világot és annak dolgait, ha arra jövünk haza, hogy több az étel a hűtőben, mint amennyit meg tudnánk enni, egy vagy két kocsink van, évente elmegyünk nyaralni, az interneten vásárolunk és a legújabb számítógépet meg okostelefont mondhatjuk magunkénak? Bár sok egyháztagnak nincs ennyi lux­usban része, sokaknak igen – méghozzá a saját lelküket veszélyeztetve. Most itt nem kifejezetten a „gazdagokról” beszélünk, azaz a milliomosokról vagy a még gazdagabbakról. Ők legalább tudják, hogy gazdagok, és ha úgy döntenek, hallgathatnak a Biblia figyelmeztetéseire. Inkább azokról beszélünk, akik javarészt a középosztályhoz tartoznak, akik okostelefonok, iMac-ek, légkondicionálók és városi terepjárók között abban a tévhitben élnek, hogy nem okozhat nekik gondot a gazdagság, mivel csak a „középosztályban” vannak. Ezért igaz az, hogy a tizedfizetés hatásos lelki ellenszer lehet a gazdagság veszélyeivel szemben, még azok számára is, akik nem kifejezetten „gazdagok”.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Miért kell vigyáznunk mindannyiunknak arra, hogyan viszonyulunk a pénzhez és a gazdagsághoz, még akkor is, ha a világ mércéje szerint nem vagyunk gazdagok?

2) Mit tehetünk a gyakorlatban a tizedfizetés mellett azért, hogy ne szippantsanak be minket a világ dolgai?

3) Mi történne velünk, ha holnaptól hirtelen nem adhatnánk és nem vehetnénk, azért, mert azok közé sorolnak minket, akik „megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét” (Jel 14:12)? Hogy bírná ezt a hitünk?