Jézus példázatai és tanításai, a Biblia szereplőinek történetei és Ellen G. White tanácsai egyértelműen arra mutatnak, hogy nem lehet csak félig-meddig elkötelezni magunkat Krisztus mellett. Vagy az Úr oldalán állunk, vagy nem.

Amikor egy írástudó megkérdezte Jézustól, hogy melyik parancsolat a legnagyobb, Ő azt felelte: „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből” (Mk 12:30). Amikor mindent Krisztusnak adunk, akkor semmi nem marad más úrnak. Ennek ez a rendje, és így is kell lennie.

Olvassuk el Mt 6:24 versét! Hogyan tapasztaltuk ezeknek a szavaknak az igazságát?

Figyeljük meg, Krisztus nem azt mondta, hogy nehéz egyszerre Istent és a pénzt szolgálni, vagy legyünk óvatosak, hogyan szolgáljuk mindkettőt. Kijelentette, hogy ez lehetetlen. Kész. Ennek némi félelmet és rettegést kell keltenie bennünk (Fil 2:12).

Olvassuk el 1Jn 2:15-17 szakaszát! Hogyan mutatkozik meg a világban ez a három dolog? Általában miért alattomosabb a veszély annál, mint gondolnánk?

Nem csoda, hogy Pál azt írta: „Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel” (Kol 3:2)! Persze ezt könnyebb mondani, mint megtenni, mert a világ dolgai mindig körülvesznek, minden egyes nap. Erősen csábít „mindaz, ami a világban van”. Komolyan vonz az azonnali jutalmazás vágya, mindig ott suttog a fülünkbe vagy rángatja az ingünk ujját, vagy teszi ezt is, azt is. Vajon soha nem érez még a leghűségesebb keresztény sem valamennyi szeretetet az iránt, „ami a világban van”? Még akkor is a földi dolgok hatása alá kerülünk, ha tudjuk, hogy egy nap minden elmúlik. Viszont nem kell engednünk, hogy ezek a dolgok feltétlenül elfordítsanak bennünket az Úrtól, és ez jó hír.

Olvassuk el 2Pt 3:10-14 részét! Hogyan hasson ez a gondolat az életmódunkra, beleértve azt is, ahogyan a forrásainkat kezeljük?