Valaki egyszer megkérdezte a híres evangelizátortól, Billy Grahamtől, hogy mit tart a leginkább meglepőnek az élettel kapcsolatban most, amikor már megöregedett (Graham akkoriban a hatvanas éveiben járt). Mit felelt erre? „Az élet rövidségét.”

Vitathatatlan, hogy repül az idő.

Mit tanítanak a következő versek az emberi életről: Zsolt 39:12; 49:18; Préd 2:18-22; 1Tim 6:6-7; Jak 4:14?

Gyorsan eltelik az élet, ráadásul amikor meghalunk, semmit nem viszünk magunkkal, legalábbis az összegyűjtött anyagi javainkból nem. (A jellem? Az már más kérdés.) „Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal” (Zsolt 49:18). Ez azt jelenti, hogy mindent másnak hagyunk hátra. És ki kapja meg a javakat? Természetesen az a korábban elkészített tervektől függ. Nem mindenki hagy maga után nagy örökséget, de a legtöbb embernek van valamennyi vagyona, főleg, ha végig dolgozta az életét. Valójában fontos kérdés, hogy mi lesz a javainkkal a halálunk után, ezért foglalkoznunk kell ezzel.

Akinek az élete végén van vagyona, legyen az kevés vagy sok, annak a végrendelet elkészítése lesz az utolsó sáfársági tette. Fontos körültekintően kezelni azt, amivel Isten megáldott. Amikor az ember nem hagy végrendeletet, akkor az állami vagy polgári jogszabályok lesznek a meghatározók (persze attól függően, hogy hol élünk). Ha valaki végrendelet nélkül hal meg, a legtöbb polgári törvénykezés egyszerűen a rokonokra ruházza át a vagyont, akár szükségük van rá, akár nem; akár jól használják fel a pénzt, akár nem; akár nekik adtuk volna, akár nem. Az egyház nem kap semmit. Amennyiben az ember így szeretné, akkor rendben van, de ha nem, akkor már előtte tervet kell készíteni!

A legegyszerűbben mondva, mivel minden Istené (lásd Zsolt 24:1), bibliai szempontból észszerű következtetés, hogy amikor befejezzük azt, amivel megbízott minket az Úr, vissza kell térítenünk neki, a jogos tulajdonosnak azt, amit ránk bízott, ami megmarad, miután gondoskodtunk a hozzánk közel állók szükségleteiről.

Tudjuk, bármikor meghalhatunk, akár váratlanul, még ma is. Mi történne a hozzánk közel állókkal, ha ma halnánk meg? Mi lenne a vagyonunkkal? Úgy osztanák szét, ahogyan mi szeretnénk?