„ťMikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástólŤ (Mt 25:31-32). Krisztus az Olajfák hegyén ezt a képet állította tanítványai szemei elé a nagy ítéletnap jelenetéről. Úgy ábrázolta annak a napnak a jellegét, amint az egy pont körül forog. Mikor a népeket elébe gyűjtik, akkor az embereknek csak két csoportja lesz majd ott jelen. Örök sorsukat az határozza majd meg, amit Krisztusért megtettek, vagy elmulasztottak megtenni szegény és szenvedő embertársaik személyében” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 542. o.). „Valahányszor kinyitjuk ajtónkat Krisztus szükségben lévő és szenvedő földi testvérei előtt, mindig láthatatlan angyaloknak mondunk istenhozottat. Mennyei lények társaságát hívjuk meg otthonunkba. Ezek az öröm és bölcsesség légkörét hozzák magukkal. Dicséretmondással az ajkukon érkeznek és lépnek be hozzánk, és a mennyben egy különleges hangnemű válasz zendül meg. Irgalmasságunk minden tette nyomán zene szólal meg, hangzik fel a mennyben. Királyi székéről az Atya legdrágább kincsei közé sorolja az önzetlen munkásokat” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 544. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) „Mert a szegény nem fogy ki a földről” (5Móz 15:11). Ez a jóslat már több ezer éves, és sajnálatos módon beigazolódott. Hogyan értsük ezt ma? Egyesek ezekkel a szavakkal igyekeztek igazolni, hogy nem kell segíteni a szegényeken. A következő gondolatmenetet hangoztatták: „Isten mondta, hogy szegények mindig lesznek közöttünk, tehát egyszerűen ez a helyzet.” Mi a rossz ebben a gondolkozásban?

2) Olvassuk el 1Tim 6:17-19 részét! „Azoknak, akik ezen a világon gazdagok, hagyd meg, hogy ne legyenek nagyratörők, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki bőségesen megad nekünk mindent a megélhetésünkhöz. Tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szívesen adakozók, javaikat megosztók, kincset gyűjtve maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet” (ÚRK). Figyeljük meg, mi itt a veszély: ha az élő Isten helyett a gazdagságban bízunk! Akinek van pénze, miért tesz könnyen így még akkor is, ha tudja, hogy az végül nem adhat neki életet? Miért vigyázzunk mindannyian, hogy semmi másban ne bízzunk, csakis az élő Istenben?