A Biblia írói több helyen említették, hogyan gondoskodott Isten a szegényekről, a jövevényekről, az özvegyekről és az árvákról. Egészen a Sínai-hegyig visszamenőleg vannak feljegyzések. „Hat esztendeig vesd be a te földedet és takard be annak termését; A hetedikben pedig pihentesd azt, és hagyd úgy, hogy egyék meg a te néped szegényei; ami pedig ezektől megmarad, egye meg a mezei vad. E képen cselekedjél szőlőddel és olajfáddal is” (2Móz 23:10-11).

Olvassuk el 3Móz 23:22 és 5Móz 15:11 verseit! Milyen elveket szűrjünk le ezekből a versekből, még ha ma más körülmények között élünk is?

Általában úgy értjük, hogy itt a „testvéred” szó a honfitársakra, hittestvérekre vonatkozik. Belevesszük még a szegényeket, illetőleg azokat, akikre Jézus így utalt: „az én legkisebb atyámfiai”. A zsoltárok könyve útmutatást ad azzal kapcsolatban, hogyan bánjunk a szükségben levőkkel. „Védelmezzétek a szegények és árvák jogát, szolgáltassatok igazságot a nyomorultnak és ez elnyomottnak! Mentsétek meg a szegényt és a szűkölködőt, szabadítsátok ki a gonoszok kezéből” (Zsolt 82:4-5, ÚRK)! Ez a szakasz jelzi, hogy többet kell törődnünk a szegényekkel, nem csak ételt kell nekik osztanunk!

Ígéretek szólnak azoknak, akik segítenek a bajban levőkön. „Amely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll” (Péld 29:14). Dávid király pedig megjegyezte: „Boldog, aki a nyomorultakra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr” (Zsolt 41:2). Ez az elv tehát mindig elsőbbséget élvezett az ókori Izraelben, még ha időnként szem elől is tévesztették.

Ezzel szemben a modernebb időkben, különösen Angliában a „társadalmi darwinizmus” hatása alatt többen úgy gondolták, hogy nincs erkölcsi indíték a szegények megsegítésére, sőt azt helytelennek is mondták. Inkább a természeti erőket tartották követendőnek: az erős a gyenge rovására marad fenn. A „társadalmi darwinizmus” követői úgy hitték, hogy ha segítenék a szegényeket, a betegeket és a nélkülözőket, az káros volna a társadalomra nézve, ugyanis a szaporodásukkal csak tovább gyengítenék a nemzet egészét. Ez a kegyetlen hozzáállás az evolúcióban való hit logikus következménye, az az által képviselt hamis narratíva szüleménye.

Hogyan kell az evangéliumnak – miszerint Krisztus mindenkiért meghalt – hatni arra, ahogy mindenkivel bánunk, bárkik legyenek?