Érdemes megemlíteni: Isten gyakran arra hívja azokat, akik mennyei kincset keresnek, hogy nagy mértékben változtassanak a földi életükön. Készüljünk fel rá, hogy esetleg mi is ilyen helyzetbe kerülünk!

Olvassuk el 1Móz 6:5-14 szakaszát! Milyen gyökeres változásokkal nézett Noé szembe amiatt, hogy Istennek engedelmeskedett? Milyen elveket találhatunk itt mi, akik szintén olyan világban élünk, amit figyelmeztetni kell a közelgő veszélyre?

Noé arra is fordíthatta volna az idejét és az erőforrásait, hogy otthont készít magának. Mégis úgy döntött, hogy alapvetően megváltoztatja az életét, és százhúsz éven át engedelmeskedett Isten felszólításának, építette a bárkát.

Ma az özönvíz történetét kétkedve többen csak mítosznak tartják, ezért elutasítják, általában a természet törvényeire vonatkozó tudományos feltételezésekre alapozva. Ebben semmi új nincs. „Az özönvíz előtti világ századokon át változatlanoknak hitte a természet törvényeit. Az ismétlődő évszakok rendben követték egymást. Addig soha nem esett eső. A földet köd és harmat öntözte. A folyók még soha nem léptek ki medrükből, hanem vizüket baj nélkül vitték a tengerbe. Szilárd törvények tartották a vizet partjai között” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 66. o.). Az özönvíz előtt a valóságra alapozott téves értelmezés alapján úgy érveltek az emberek, hogy sosem lehet árvíz. Az özönvíz után pedig a valóságra alapozott, de hibás okfejtés következtében mondták, hogy sosem volt özönvíz.

Eközben a Biblia azt is kijelenti, hogy az emberek ugyanúgy kételkedni fognak a végidei eseményekkel kapcsolatban, ahogyan azt az özönvíz idején tették (lásd 2Pt 3:3-7). Hogyan készülhetünk tehát fel a közelgő pusztulásra? Van olyan tudatos döntés, amit „késleltetett jutalmazásnak” neveznek. Tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szebb jövő reményében türelmesen kell végezzük a munkát, amire Isten elhívott bennünket. Nem tudjuk, Krisztus mikor tér vissza, de a fontosabb az, hogy Noéhoz hasonlóan addig azt tegyük, amire az Úr kér bennünket, még akkor is, ha az alapvető módon megváltoztatja az életünket, ahogy az Noé esetében is történt.

Mennyire állunk készen arra, hogy Isten felhívására nagymértékben változtassunk az életünkön, amint Noé is tette? (Segítség: lásd Lk 16:10!)