SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 15:1-15; 28:1-2, 12;

Példabeszédek 6:1-5; 22:7; Máté 6:24; 1János 2:15

„A gazdag uralkodik a szegényeken, és aki kölcsönt vesz, szolgája a kölcsönadónak” (Péld 22:7, ÚRK).

Az adósság egyik meghatározása az, hogy „ma abból élünk, amit a jövőben akarunk megkeresni.” Manapság mintha az élet velejárója lenne az adósság, de nem kellene ennek így lennie a keresztények között. A Biblia óv attól, hogy adósságba verjük magunkat. A Szentírás legalább huszonhat utalást tesz az adósságra, ami mind egytől egyik rosszalló. Nem azt mondja, hogy bűn pénzt kölcsönvenni, de megemlíti annak gyakori rossz következményeit. Pál a következőt tanácsolta az anyagi kötelezettségeket illetően: „Adjátok meg azért mindenkinek, mivel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot; akinek a félelemmel, a félelmet; akinek a tisztességgel, a tisztességet. Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek” (Róm 13:7-8).

Miért van az, hogy az adósság tulajdonképpen nemzetközi csapás minden lehetséges szinten – egyéni, vállalati és állami szinten egyaránt? Mindig minden társadalomban volt legalább egy kis rész, amelyik eladósodott. Ma viszont az embereknek sokkal nagyobb hányadának van adóssága, ami szinte sohasem szolgál a javukra.

Ezen a héten az adósság okait és azok rendezését gondoljuk végig. Lehet, hogy nekünk nincs adósságunk, de az erről a kérdésről szóló értékes információt továbbadhatjuk a családunknak és a barátainknak, akiknek a hasznára válhat.