A Biblia azt írja, hogy a „nagy sokaság szívesen hallgatta” (Mk 12:37, RÚF) Jézust. A köznépből származtak a legtöbben azok közül, akik követték és hallgatták Őt. Nekik adott enni a hegyoldalon és ők hallották a Hegyibeszédet is. Krisztus tulajdonképpen a következőt mondta nekik: „Tudom, hogy aggódtok amiatt, hogyan tudtok gondoskodni a családotokról. Aggódtok az étel és ital miatt, amire mindennap szükségetek lesz és a ruha miatt, amivel melegen tarthatjátok, illetve védhetitek magatokat. Én viszont a következőt javaslom…”

Olvassuk el Mt 6:25-33 részét! Mit ígért meg itt Jézus? Mit kellett az embereknek tenni azért, hogy elnyerjék ezeket az ígéreteket?

Istennek több ígérete ölt kétoldalú szövetségi jelleget, azaz nekünk is teljesítenünk kell a magunk részét ahhoz, hogy részesedhessünk az áldásban.

Olvassuk el Ézs 26:3 versét! Mit kell tennünk azért, hogy tapasztaljuk Isten békességét?

Olvassuk el 1Jn 1:9 versét! Mit tesz Jézus, ha megvalljuk a bűneinket?

Olvassuk el 2Krón 7:14 versét! Milyen „ha” és „akkor” részei vannak Isten itteni ajánlatának?

Többek között ezek a versek is azzal a lényeges igazsággal foglalkoznak, miszerint mindannyiunknak van szerepünk a nagy küzdelem földön játszódó drámájában, annak ellenére, hogy a mindenható Isten a Teremtőnk és a Megtartónk. Továbbá az is igaz, hogy az üdvösségünk kegyelmi ajándék, nem érdemelhetjük azt ki. A szabad akarat és döntési képesség szent ajándékával engednünk kell a Szentlélek késztetésének, engedelmeskedve annak, amire az Úr hívott el bennünket. Bár Isten áldást és életet kínál fel nekünk, mi választhatjuk ahelyett inkább az átkot és a halált is. Nem csoda tehát, hogy az Úr ezt mondja: „válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (5Móz 30:19)!