A percek, mint a könnyűsodrú szellő

messze szállnak a költöző időben;

hónapról hónapra úszik, mint a felhő,

évek, emlékek sora tovaszökken.

A gyermekkor tavaszi dallamában

parányi csengők csengenek szelíden;

roskad a lomb, arany rét ring a nyárban,

majd őszre tél jön, s átkarol az Isten.

De az elhúzó éveken keresztül,

mint kristály-forrás, mint időtlen ének,

a Szeretet örök himnusza csendül,

ezüst hangjai szívtől szívig érnek,

s mint zengő lánc, telt sugarakba fonva

emelnek a tündöklő csillagokba!