A Szentírásban sokhelyütt megtalálható az a gondolat, hogy Krisztus visszajövetele előtt kerül sor az ítéletre, ezt nevezzük „advent előtti” ítéletnek.
Olvassuk el Dán 7:9-14, Mt 22:1-14, Jel 11:1, 18-19 és 14:6-7 verseit! Hogyan világítják meg ezek a szakaszok a mennyei törvényszéken zajló, advent előtti, vizsgálati ítéletet? Ennek mi a jelentősége?
Három alapvető bibliai tanításban gyökerezik az advent előtti, vizsgálati ítélet fogalma.
Az első, hogy a végső feltámadásig öntudatlanul pihen a sírban minden halott – igazak és igazságtalanok egyaránt (Jn 5:25-29).
A második, hogy egyetemes ítélet lesz minden ember felett (2Kor 5:10; Jel 20:11-13).
A harmadik, hogy az első feltámadás az igazak boldog jutalma, a második feltámadás pedig a gonoszok örök halála előtt történik (Jn 5:28-29; Jel 20:4-6, 12-15).
Vagyis ha minden emberre sor kerül az ítéletben, akkor még a feltámadásuk előtt kell meghozni róluk a döntést, mert mindenki a feltámadáskor kapja meg végső jutalmát vagy büntetését.
Dániel próféta könyvéből kiderül az advent előtti ítélet ideje és jellege. A kétezerháromszáz prófétai nap végén, 1844-ben megtisztul a mennyei szentély (Dán 8:14; vö. Zsid 9:23) és elkezdődik az advent előtti, vizsgálati ítélet (Dán 7:9-14) – ez a két kifejezés ugyanarra az eseményre vonatkozik. Az ítélet igazságot szolgáltat „a Magasságos szentjeinek” (Dán 7:22, ÚRK), ami Isten népe számára jó hír.
Mt 22:1-14 szakaszában Jézus arról beszélt, hogy a menyegző kezdete előtt megvizsgálják a vendégeket.
A jelenések könyve pedig úgy utal az advent előtti, vizsgálati ítéletre, mint amikor „megmérik” azokat, akik Isten templomában „imádkoznak” (Jel 11:1). Bejelenti, hogy „eljött az ő ítéletének órája” (Jel 14:6-7; vö. 14:14-16).
Hogyan hasson most az életünkre az, hogy tudomásunk van a mennyben zajló ítéletről?
Letöltés |