Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, „A thesszalonikai levelek” c. fejezet, 169-177. o.; „Felhívás magasabb rendű életre” c. fejezetből 210-212. o.

„A rómaiak jól ismerték a keresztények reménységét, hogy egy nap majd testben feltámadnak, előjönnek a sírból, ezért minden módon igyekeztek a reményeiket gúnyolni és akadályozni. A Galliában Kr. u. 177-ben történt üldözésről szóló beszámolóban az áll, hogy a mártírokat kivégezték, majd a testüket hat napig temetetlenül hagyták, utána elégették őket, a hamvaikat pedig a Rajnába szórták. ťMajd meglátjuk, hogy feltámadnak-eŤ – mondták állítólag a rómaiak” (Stephen Cave: Immortality: The Quest to Live Forever and How It Drives Civilization. New York, 2012, Crown Publishers, 104-105. o.). Ez a történet a hitetlenségről, ha mégoly drámai is volt, semmit nem bizonyított a feltámadás bibliai ígéretével kapcsolatban, teljesen értelmetlen. A Jézust a halálból feltámasztó erő velünk is képes megtenni azt, bármi történjen a testünkkel. Szintén ez az erő teremtette meg és tartja fenn az egész kozmoszt, tehát biztosan képes átváltoztatni az élőket és feltámasztani a halottakat. „ť…Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együttŤ – írta Pál. Sokan úgy magyarázzák e részt, hogy Krisztus az alvókat magával hozza a mennyből, de Pál úgy értette, hogy amiként Krisztus feltámadt halottaiból, úgy az Isten az elaludt szenteket előhívja sírjukból és magával viszi a mennybe. Mily drága vigasz! Dicsőséges remény nem csupán a thesszalonikai gyülekezet, hanem minden keresztény számára, bárhol is legyen” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 171-172. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) „A halál eltöröl… Teljesen eltűnünk, nyomunk sem marad, ettől eléggé értelmetlennek tűnik az életet” – mondta valaki. Viszont miért remélhetjük, hogy mégsem értelmetlen az életünk?

2) Hogyan hozhatjuk összhangba azt, hogy a tökéletesség felé kell haladnunk (Fil 3:12-16), viszont csak Krisztus második adventjekor kapunk romolhatatlan, bűntelen természetet (1Kor 15:50-55)?

3) Mit mondhatunk annak, aki a „titkos elragadtatásban” hisz, miért nem helytálló ez az elképzelés?

4) Olvassuk el újból 1Kor 15:12-19 szakaszát! Mi a bizonyíték ebben a részben arra, hogy a halottak nem a mennyben vannak Jézussal, hanem alszanak? Mi értelme lenne ennek a kijelentésnek, ha a halottak már most a mennyben volnának?