Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, „Mózes halála” c. fejezet, 439-448. o.; Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, „Szigorú dorgálás” c. fejezet, 83-92. o.; „A békesség fejedelme” c. fejezetből 150-153. o.; Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, „A százados” c. fejezetből 261-262. o.; „A hit érintése” c. fejezetből 284-285. o.; „Lázár, jöjj ki!” c. fejezet, 441-451. o.

„Krisztusban van az eredeti, nem kölcsönvett, nem mástól származó élet. ťAkié a Fiú, azé az életŤ (1Jn 5:12). Krisztus istensége az örök élet biztosítéka a hívő számára. ťAki hisz énbennem – mondta Jézus –, ha meghal is, él; és aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-é eztŤ (Jn 11:25-26)? Krisztus itt előretekint második eljövetelének idejére. Akkor a meghalt igazak feltámadnak romolhatatlanságban, az élő igazak pedig elragadtatnak a mennybe, anélkül, hogy megízlelnék a halált. A csoda, mellyel Krisztus feltámasztotta Lázárt a halálból, minden meghalt igaz feltámadását jelképezi. Szavai és cselekedetei által Jézus a feltámadás Szerzőjének jelenti ki magát. Ő, aki hamarosan kereszthalált halt, ott állt a halál kulcsaival a sír legyőzőjeként, és kinyilvánította: joga és hatalma van, hogy örök életet adjon” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 447. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Az évszázadok során sokan írtak az élet hiábavalóságáról, ami mindig halállal végződik. Mi is meghalunk, mint a többi élőlény – csirkék, hódok, osztrigák stb. Ám nekünk, embereknek sokkal rosszabb, mint az állatoknak, mert mi tudjuk, hogy meg fogunk halni (lásd Préd 9:7), de a csirkék, a hódok és az osztrigák ezt nem tudják. Miért döntő hát számunkra a feltámadás ígérete?

2) Ha valaki úgy gondolja, hogy a lélek halhatatlan és tovább élnek a mennyben a halottak, főként az igaz halottak, mégis mi szükség lenne a feltámadásra az idők végén?