„Mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az Ő szavát, és kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására” (Jn 5: 28-29).

„Az élet az igazak öröksége, a halál pedig a gonoszok osztályrésze. Mózes ezt mondta Izraelnek: ťElődbe adtam ma néked az életet és a jót; a halált és a gonosztŤ (5Móz 30:15). E bibliaversben említett halál nem Ádám halála, mert Ádám törvényszegésének büntetését az egész emberiség szenvedi. Mózes a ťmásodik haláltŤ állította szembe az örök élettel.

Ádám bűne miatt a halál az egész emberiséget sújtja. Mindenkinek meg kell halnia. ťLesz feltámadásuk a halottaknak, mind az igazaknak, mind a hamisaknakŤ; ťmert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnekŤ (ApCsel 24:15; 1Kor 15:22). A Szentírás különbséget tesz a feltámadottak két csoportja között… Akit Isten ťméltóv፠tesz az élet feltámadására, az ťboldog és szentŤ. ťEzeken nincs hatalma a második halálnakŤ (Jel 20:6). De azoknak, akik nem bűnbánattal és hittel könyörögtek bocsánatért, viselniük kell törvényszegésük büntetését – ťa bűn zsoldjáŤ-t…

Így ér véget a bűn minden belőle fakadó bajjal és rontással együtt… János bepillantva az örökkévalóságba… hallotta az egyetemes himnuszt, amelyet egyetlen disszonáns hang sem zavar meg. Mennyen és földön minden teremtmény Istent dicsőíti (Jel 5:13)” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 467-468 o.).